Marketing tippek, marketing tanácsok, ötletek, marketing blog vállalkozóknak

Kicsit Minarik Ede utánérzés, kicsit a bankos sorozatreklámok világa, kicsit erőltetetten vicceskedő. Ebből állt eddig az Unicredit focicsapatos reklámsorozat. Most a vicceskedő sorozat új elemmel bővült, amiben autókonvojban utazik a csapat, és az egyik autóban a befektetési formák bikkfanyelvét figurázzák ki. A kapus szakszavakat sorol, a többiek jól kiröhögik, majd jön a csattanó: az Unicreditben nem kell ilyeneket mondani és/vagy érteni.

Ami nekem szemet szúrt, az az, hogy az autóban a csapat mezét viselő nőci ül, és ő is poénkodik a kapussal. Nem értem, nem értem. Azt hittem, így a 21. század marketingjében már sikerülni fog átlendülni a "pucér nős kártyanaptár, ami szerelvényeket reklámoz" színvonalú reklámokon. Úgy veszem észre, nem sikerült. 

Miért berzenkedem a nőcis reklámoktól?

Nem azért, mert ebben a női nem lealázását és hasonlókat látok. A női nem a megbecsülést egyedi szinten tudja kivívni magának, nem valamiféle harcos feministák által.

A problémát itt abban látom, hogy a magyar reklám (és marketing) mindig a cicababákban látja a megoldást. Valószínűleg azért, mert a döntéshozók férfiak, és őket az érdekli, hogy a bankos reklámban cicababa legyen, ellenben kevésbé zavarja a tülökorrú főszereplő. (Mert az ő görögös metszésű arcéle annyira nem volt fontos a castingnál. [casting= reklámszereplő válogatás]) 

Íme egy annak idején nagy vihart kavart cicababás megoldás:

A való világ azonban egészen más, ha körbejárunk egy strandon, egészen más zsanerű nőkkel találkozunk. És a vásárlási döntéshozók nagy része nő - nem tudom, másként van-e ez a bankválasztással. Egy egészséges beállítottságú nőt pedig nem vesz le a lábáról egy cicababa.

Sok évvel ezelőtt a neten szörfölve találtam egy fotót. A kép egy tejtermékes cég, a Clawson bolti hostess-ét ábrázolja. Íme:

Dorothy Long, aki a boltban sajtot kóstoltat  

Kedves Hölgyeim! Azt hiszem, egyetérthetünk: meggyőzőbb Dorothy, mint a pucér cicababa, ha arról van szó, hogy ízletes, jó minőségű kajával akarjuk ellátni a családot.

És persze megint csak az angolok: ezek nemcsak a gyepet nyírják meg a parlamenti demokráciát építgetik több száz éve. Ezeknél azok a vállalkozások, akik a saját hülyeségüket akarták ráerőltetni a népre, már régen kihaltak. Ezek tudják, hogy a vevőből kell kiindulni... 

Az úgy kezdődött, hogy valamikor a rendszerváltás környékén a Vidanet (akkor még kettővel ezelőtti nevén, talán Kis Astra SAT Kft. néven) rátette a kezét a XVIII. kerület nagy népsűrűségű részeire. Azért területi monopóliumként megszerezni a Havanna lakótelepet nem semmi... El is kezdték a kábeltévé szolgáltatást, és ahogy annak rendje-módja, örökké variálták a csatornakiosztást és emelték az árakat.

Kb. 6-7 éve előfordult, hogy elkeveredett egy csekk, és nem fizettem be. Nosza, nem is tétovázott a k. szolgáltató, egyből tértivevényes levélben szólítottak fel, hogy fizessek. Ezzel még nem is lenne baj, de a tértivevény díját hozzácsapták a tartozásomhoz. Akkor bementem az ügyfélszolgálatra és kifizettem az előfizetési díjat, de megmondtam, hogy az 500 Ft-os plusz költséget nem fizetem ki, ugyanis engem egy sima levélben is fel lehetett volna szólítani, azon kívül meg jól nézzék meg visszamenőleg sok évre, hogy pontosan fizetek. Úgyhogy mielőtt megrugdosnak egy jól fizető ügyfelet, nézzenek körül a hírhedt lakótelep előfizetői között, és tegyék össze gyorsan kezüket-lábukat, hogy milyen rendes is vagyok.

Az 500 Ft-os tétel miatt kötötték magukat, én meg szintén, és a végén jópár hónap után végül a tétel eltűnt a tartozásaim listájáról. Mert hogy egyébként a csekkeket a későbbiekben az előfizetési díjról küldték.

Aztán az úgy történt, hogy tavaly decemberben vérszemet kaptam, és utánakavartam, mit lehetne tenni, hogy megszabaduljunk az akkorra már Vidanetté vedlett lusta monopolistától. Kiderült, hogy T-Izéék kínálnak fele (igen, 50%-a!) áron tányéros tévét, így nem is tétováztunk sokat, a hónap közepén lemondtuk a Vidanet előfizetést, és másnap már a tányérost néztük.

Természetesen lelkiismeretes és rendes előfizetőként írtam nekik, hogy a fél havi előfizetési díjról küldjék a csekket. Nem küldték, mert a teljes haviról küldték. Erre írtam nekik egy mailt (gondoltam, így a 21. században, amikor ők is elkezdtek netes szolgáltatást kínálni, akár még hatékony is lehet ez a kommunikációs forma), hogy bocs, fél havi pénzt fizetnék.

Megjött a csekk, gondosan kitöltve 0 forintról.

Én meg úgy döntöttem, majd ha eljutnak odáig, hogy sikerül eltalálniuk, mennyivel is tartozom, akkor fizetek.

A héten ügyvédi felszólítást és egy csekket hozott a fürge lábú postás. A Vidanet átadta a tartozásom ügyét egy ügyvédi irodának, akik jól rám ijesztettek, hogy ha 8 napon belül nem fizetem ki a 2500 Ft-ot, akkor akár 40 ezer pénzbe is kerülhet nekem, ha ők fizetési meghagyást küldenek.

Természetesen a csekket befizettem, nem a levél kézhezvételétől számított 8 napon belül, hanem előbb, mert persze bizonyítani nem tudtam volna, hogy a postabélyegzőtől számítva csak 5 nap múlva kaptam meg a levelet...

A történethez közben még az is hozzátartozik, hogy a környékre közben a Digi Tévé erősen betette a lábát, kiépítették a hálózatot, úgyhogy mostmár mindenki olyan szolgáltatót választ, amilyet csak akar. Erős a gyanúm, hogy a Vidanet óriásit buktázott.

Hát így ért véget hosszú és boldogtalan kapcsolatunk a Vidanettel. Olyan jólesett volna, ha azért mégiscsak megkérdezik, hogy tessék mondani, kedves jólfizető előfizetőnk, miért, miért, miért??? Vagy elmondhatták volna, hogy milyen jó volt velem ennyi éven át... És hogy hiányozni fogok. Ehelyett egy rideg ügyvédi levél...

Amúgy remélem, hogy ezekben az ínséges időkben az ügyvéd elkért ezért a kis levélkéért minimum 5-10 ezer Ft-ot, és pluszban a behajtott összeg mondjuk 10%-át. Én örülök, ha jól megy az ügyvédeknek!

Nem kis meglepetéssel meredtem rá a webstatisztikára, amikor a Recept Izék látogatottságát néztem. Nagy örömömre Index címlapra került egy recept:

receptizek.blog.hu/2010/08/08/csillagtok_tocsni_avagy_a_patisszon_uj_arca 

Semmi botrány, semmi anyázás, semmi káromkodás. Túlnyomórészt konstruktív ötletek.

Ugyanez a marketingben szinte elképzelhetetlen. Ott egészen pontosan látható, ha a blogger az Index címlapra hajt. Az az érzésem, hogy a webre rászabadult, magukat marketingesnek képzelő, örökösen anyázók egészen döbbenetes módon rúgtak egy utolsót az Amway által legagyizott marketing szakma image-ébe. Csak hogy mindenki azt gondolja, itt minden az anyázásról és a szutykolásról szól.

Örülök, hogy a csillagtök tócsni rávilágított a különbségre. 

Sok sok hónappal ezelőtt összetalálkoztam egy reklámos emberrel. (Megtalált minket a neten, ennyi a lényeg.) Előéletében számtalan neves reklámügynökség szerepelt, hosszú éveket töltött el reklám koncepciók megalkotásával és reklámszöveg írással. Komoly nagy cégek voltak az ügyfelei, és szerintem fél életét mítingeken töltötte. Láttam egy-két munkáját, minden nagyrabecsülésem az övé.

Na de most egy új területre tévedt, mégpedig belegabalyodott a hálóba, a web-be. Hosszú órákon át magyaráztam neki, hogy miért más ez, mint az a közeg, amiben ő eddig mozgott. Értékesnek ítélte a tanácsaimat, még egy könyvet is elolvasott a témában, amit ajánlottam neki.

Most felbukkant, hogy dolgozzunk együtt egy közös munkán. Grafikust majd ő hoz, nekünk egy honlap elkészítése lenne a feladatunk.

Megnéztem a grafikai cég honlapját. Itt a blogon jól le tudnám húzni, mondván, hogy flash-es "hű-de-nagyon-kreatív-vagyok" fajta, csak épp azt nem tudod soha, hogy hová is klikkelj, mert annyira nagyon kreatív, hogy nem derülnek ki a menüpontokról, hogy menüpontok. Ráadásul volt egy olyan grafika, amire vagy 5-ször kattintottam, mire felfogtam, hogy na AZ aztán nem menüpont...

Nyomban átláttam, hogy miért akar a reklámos ember velük grafikát csináltatni. Mert az olyan nagyon reklámos, amit ők csinálnak...

Mi az alapvető különbség a reklám és a web között?

A reklám egy olyan helyzetben ér el (klasszikusan a tévéreklám - és az illető ezen a területen mozgott a legtöbbet), amikor valamit éppen csinálsz, és egészen konkrétan MEGZAVAR benne. Viszont csak úgy tudod elkerülni, ha gyorsan kattintasz, kimész vécére, átkapcsolsz, stb. De mivel várod a műsor folytatását, így akár akarod, akár nem, 1-2 reklámot mégiscsak meg fogsz nézni. Ennek a reklámnak tehát figyelemfelkeltőnek, szórakoztatónak kell lennie, hogy kicsit kizökkenj a dühödből.

A web elé odaülsz, van valami célod. A legritkább esetben az a célod, hogy egy konkrét cég kreatív üzenetét bogozd. Információt keresel, árakat, vevői véleményeket. Ha valaki ebben meg akar zavarni (felugró ablak) vagy túl macerásan vezeti elő, hogy ki ő és merre van hazája (flash weboldal), akkor kattintasz és mész tovább.

Ráadásul felmérések szerint az emberek, ahogy kitanulják a netet, egyre türelmetlenebbek!

A reklámnál az arcába nyomod, szórakoztatod és fülébe ordítod a bank, a sör, a csoki nevét. A weben csalogatnod kell.

Olyan ez, mint a hülye horgász. Aki ráordít a halakra, hogy tessék megenni a pelletet, azt el fogják kerülni a halak, ha egy nagy tóban vannak. Az akváriumi halak nem, mert azok kénytelenek megenni. A tavi horgászatnál neked kell kitalálni, mi lenne a halak szája íze szerinti dolog.

A fentiek természetesen arra az esetre vonatkoznak, amikor a honlap célja, hogy megrendelőket szerezzen a tulajdonosának. Ha a cél az, hogy csak úgy legyen, legyen elköltve a marketing büdzsé és mindenki örüljön, hogy rém kreatívat alkotott megint az ügynökség és a marketing osztály, akkor nem számít, mennyire logikátlan a honlap.

Egyszóval az embernek időnként át kell lépnie egy másik cipőbe - ahogy az angol mondja. A legszebb honlap az, amit a vevő kifizet...

Több hónapos téli (és nyári) álmát alvó gasztroblogunkat megpiszkáltam kicsit, ugyanis egy lelkes 14 éves hölgy számára ígértem bevált recepteket. Aztán gondoltam, hogy ha már úgyis leírom a dolgokat, miért ne írhatnám a blogba, amelyre csak nagyon régi olvasóim emlékezhetnek.

Úgyhogy akkor itt a link a Recept Izék blogra:

receptizek.blog.hu 

Úgy kezdem, hogy hamut szórok a fejemre és megszaggatom köntösömet: visszaeső parkolási szabálytalankodók vagyunk. Ezt a visszaeső jellegű tevékenységet mi mindig "járdán parkolás" témában szoktuk előadni, nem kapu előtt, nem a teljes járdát elfoglalva, hanem mindig úgy, hogy a gyalogosok egy termetes babakocsival is elférnek mellettünk, de a szabál az szabál.

[Legutóbbi, kerékbilincsig menő parkolási kihágásunkat a SOTE épülete előtt követtük el jópár hónapja, amikor a kisdedet vittük kötelező ortopédiai szűrésre a Heim Pál Kórházba, ahová időre mentünk, és 2 tiszteletkör után csak a SOTE elé tudtunk felállni. A bírságolás időpontjában nekünk orvosi papírunk volt, a józsefvárosi jegyző azonban kérelmünket, hogy a bírságot engedjék el, elutasította. Pusztuljon a férgese, ha már orvoshoz viszi a gyerekét...]

A múlt héten, egészen pontosan a harmadfokú hőségriasztás idején szűkebb hazánkban, a XVIII. kerületben, a pestszentlőrinci piacon sikerült kihágnunk. Tájékozatlanok kedvéért: ebben a kerületben gyakorlatilag semmi nincs a repülőtéren kívül, itt nagyon dugó sem tud keletkezni, az egész kerületben van talán 3-4 földrajzi hely, ahol sok autó tud összejönni. Ezek közül az egyik a lőrinci piac, amely két részre oszlik. A vásárcsarnok és a mellette lévő terület a klasszikus piaci funkciókat teljesíti, tőle pár száz méterre egy nagy területű körbezárt komplexum van, ami sokáig bazárként funkcionált, de régóta zárva van.

A piac parkolójában természetesen nincs egy négyzetcentiméternyi árnyékos hely sem, kivéve a bazár egyik oldala melletti járda, ami kétszer olyan széles, mint egy normál járda, és aki ott közlekedik, az már nem megy sehova máshova, csak az autójához.

A harmadfokú hőségriasztás idején erre a sávra állt fel néhány autó egy pénteki napon (ami nem piacnap!!!). Egy életünk, egy halálunk, mi is oda álltunk, mivel a deddel voltunk (gyerekülés és ablakrésbe beszorított textilpelenka - ahogy kell ilyenkor). Mire kb. 30 perc múlva visszaértünk, 8000 Ft-os bírságról szóló értesítést találtunk a szélvédőre biggyesztve, rajta a bírságoló sztahanov olvasható aláírásával. Nevezzük őt most itt Cérnának, ami nem a valódi neve, de a valódi neve is egy textilipari kifejezés...

Persze nem tudjuk, kicsoda Cérna, és merre van az ő valódi hazája (az önkormányzat-e az ő munkaadója vagy a polgárőrség), de egy biztos: a hőségriasztás - amikor ugyebár az önkormányzat légkondícinált helységeit akár eláraszthatták volna az izzadó adófizetők - inkább a Nagy Kasza, mint az emberség gyakorlásának időszaka volt kis hazánkban. Nem kívánhatok mást a bírságolók díszes hadának, mint hogy ők sose kerüljenek ilyen helyzetbe, hogy a gyerekük érdekében követnek el szabálysértést a halál ... fülén, ahol a madár sem jár, és ilyen összegű bírságot kapnak. Érdeklődtünk, állítólag fellebbezni felesleges, mert a következő kör már többe kerül.

Azért megkérdezném egyébként az országos tisztifőorvos véleményét is erről az esetről, bár mit szóljak én egy nyomorult helyszíni bírsággal, ha emberek maradtak víz és áram nélkül az ütemezett karbantartások miatt.

Helyi lakos ismerőseink körében többen vannak, akiket egyébként az utóbbi hónapokban jól megbírságoltak. (Köztük egy nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő ismerősünket is, aki az SZTK-nál állt meg, közel a bejárathoz, mivel jártányi ereje alig van.) Pár hónapja a lakosság szavazatai alapján hozták létre a polgárőrséget. Szerintem akkor - velünk együtt - még senki nem gondolta, hogy azért hozzák létre őket, hogy az ilyen könnyű prédákra utazzanak. Hiszen mennyivel egyszerűbb egy lekövethető autót bírságolni, mint bemenni a Havanna lakótelepre, és ott rendet tenni... Polgárőrt egyébként én csak kettesével-hármasával szoktam látni csakis és kizárólag a piacon, az árusok között sétálgatva és a portékájukat nézegetve...

Remélem, ez a remek példa nem fog mintául szolgálni más önkormányzatok számára arra, hogy hogyan lehet pénzt varázsolni az önkormányzati kasszákba az adófizetők "támogatásával". Talán nem véletlen, hogy a jelenleg még regnáló garnitúra már erősen csomagol...

Az utóbbi időben belefutottam olyan oldalakba, ahol ugyan érdekelt a tartalom, de ismerve a "kollégák" napi 5-szöri mailküldési szokásait, nem akartam megadni semelyik mailcímemet. Még akkor sem, ha azt ígérték, hogy le is lehet iratkozni. Én az ilyennek nem hiszek, mert sok olyan szpemmert tudok mondani, akinél maga a leiratkozás is egy kínszenvedés.

Gondoltam, közreadok néhány linket, ahol pár perc alatt lehet kreálni egy mailcímet, hogy utána max. pár percen belül oda újra benézzünk, letöltsük a nekünk szükséges anyagot, de aztán soha többé ne is tudjunk róla.

1. Mailinator: www.mailinator.com

(Erről korábban már írtam. A Check your inbox! után kell beírni a vágyott nevünket, majd GO, és már benne is vagyunk a fiókban. Ezután feliratkozunk az adott szolgáltatásra, visszakattintunk a mailboxba, és egy frissítés után ott figyel a vágyott link.)

2. Spambog: www.spambog.com/en/home.htm

Németül beszélők számára (a főoldal németül jön fel). Ugyanúgy műxik, mint a Mailinator.

3. TrashMail: trashmail.net/

Itt kérik a valódi mailcímet, ugyanis a TrashMaillel létrehozott mailbox meghatározott darabszámú mailt továbbít a valódi fiókba, majd törlődik. Ezt a számot mi állíthatjuk be. (Bevallom, ezt nem próbáltam ki, hátha meg aztán majd épp a TrashMail kezd el bombázni...)

Azt gondolom, a Mailinator-ral és a Spambog-gal már el lehet boldogulni, de ínyencek számára itt egy gyűjtemény a top 7 eldobható mailcím oldalakról: email.about.com/od/disposableemailservices/tp/disposable.htm

TANULSÁG: csak mézzel lehet legyet fogni! A felhasználó, ha elég küzdős típus, nem fog mailcímet megadni, mert nem kér a reklámokból és a tukmálásból.

Kaptam egy megkeresést, hogy nyilatkozzak okosakat. Íme a link, ahol fel
lehet iratkozni a Marketing Tippek Magazinra, és információim szerint  
hozzáférhető az interjú is teljes egészében:

www.marketingtippek.com/
 

Egy kis kedvcsináló (idézek magamtól):

-         Milyen tippet adna azoknak, akik meglévő vállalkozásuk mellett valami másban is törik a fejüket vagy kezdőként akarnak vállalkozásba fogni?

 

UM: - Először is azt, hogy olvassák el a honlapunkat. Másodszor pedig azt, hogy jól nézzék át például azoknak a sikeres vállalkozásoknak a történetét, akiket feltettünk a honlapunkra. Döbbenetes élmény szembesülni vele, hogy akik ma odakint menő kisvállalkozások (nem megakonszernek!), azok is ugyanonnan indultak, ahol mi állunk. Kellett nekik egy jó ötlet, egy kis bátorság, és hajrá. De amiben kivétel nélkül mások, mint a hazaiak, az az, hogy az arculatukat, a megjelenésüket, a koncepciójukat sokkal profibban, sokkal letisztultabban alakították ki. Látható, hogy ők ugyanúgy belekalkulálták a kezdő tőkébe a gépeiket, eszközeiket, mint a logójukat vagy az arculatuk profival való megterveztetését is. És mint tudjuk, először a külcsín alapján ítéltetünk meg... Nem véletlenül mondjuk azt, hogy amit mi egyben kínálunk: a marketing tanácsadást, az arculattervezést és a keresőbarát honlap készítését, az a MINI marketing, az a csomag, amivel egy kisvállalkozás el tud indulni és meg is tud maradni a piacon.

 És végül a link a sikeres vállalkozásokhoz:

www.sikermarketing.hu/sikeres_vallalkozas.htm
 

Ritkán írok a keresésről, a találati listáról és a keresőoptimalizálásról. Ennek leginkább az az oka, hogy konkrétumot nem adok ki, ez pedig táptalajul szolgál a rosszindulatú, munkanélküli, unatkozó ostobák számára, hogy kritizáljanak. Persze valódi szakmabeliek nyilván maguk is tudják, hogy a marketingben a legfontosabb szabály, hogy tartsd a szád, de az ostoba unatkozók nem sorolhatók ebbe a körbe...

Most viszont érdekes jelenséggel találkoztam a Gúgliban, annyira érdekessel, hogy magam is nagyon meglepődtem.

Külföldi szakirodalom erősen javasolja az úgynevezett lokális keresés alkalmazását, amikor honlapunkat úgy optimalizáljuk, hogy helyi vevőink találjanak meg elsősorban, például "intarziakészítő Budapest" vagy "raktéri köböző Makkoshotyka" kifejezésekre. Ennek az a jelentősége, hogy szűkíteni tudjuk a piacot, és esélyt adunk magunknak egy olyan helyzetben, ahol például a lehetetlenséggel egyenlő feljönni az "intarziakészítő" illetve a "raktéri köböző" kifejezésekre.

Általában a fentiekből az is következik, hogy összességében a lokális kifejezésekre kevesebb találatot ad fel a Google, mint a város- vagy falunév nélküliekre.

Meglepetésem tehát nem volt kicsi, amikor egy új ügyféllel beszélgetve ezt az opciót vettük számba, miszerint menjünk-e rá a helyi keresésre, vagy csak simán a fő kulcsszóra. Maradjunk a szép példánál:

raktéri köböző - 220.000 találat

raktéri köböző Makkoshotyka - 1.510.000 találat

Azt hittem, rosszul látok, és elcsúsztam a helyiértékekkel. De nem. 

Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy az adott fő kulcsszó erősen jellemző az adott városra, de ez még messze nem indokolja a jelenséget. Különösen azért nem, mert minden más összetételben a helyi találatok száma kevesebb, mint az általános találatok száma, magyarán ha vízvezetékszerelőt keresek Makkoshotykán, akkor kevesebb találatot kapok, mint ha helymegjelölés nélkül keresek. 

No kérem, a fentiekből két dolog következik:

1. Marhára nem vakon használandó szabály, hogy rá kell úszni a helyi keresésre, hiszen akadnak kivételek!

2. Minden rendű és rangú szolgáltató özönöljön csak hozzánk honlapot készíttetni, hátha kiderül, hogy pont az ő szolgáltatásánál találtam meg ezt a kis furcsaságot, mint rést a pajzson.:))

Szeretem a családi vállalkozásokat. Egészen fantasztikus esettanulmányok válhatnak belőlük, mert a vállalkozást nemcsak az üzleti szempontok befolyásolják, de a családi erőviszonyok is.

[Zárójelben mondom, hogy sikítófrászt kapunk a designer feleségektől, akik ugyan életükben még egy design-t meg nem csináltak, de mégis nagyon értenek mindenféle látványtervhez...]

Nemrégiben belebotlottam egy helyi, kerületi családi vállalkozásba. A papa gázszerelő, a fia gázgészülékeket forgalmaz. A figyelmes megrendelő, akiben él a gyanú, már elkezd azért kicsit gyanakodni, de mi azért alapvetően naívan állunk hozzá a szakember kérdéshez, magyarán feltételezzük, hogy értenek hozzá, meg lehet bízni bennük.

Tavaly ősszel furcsa dolgokat művelt a gázbojler, így hívtuk az öreg szakit.

Kijött, hümmögött, a fejét vakarta, röpke 2 órában életmód tanácsadást tartott (ne süssünk házilag kenyeret, mert az égéstermékek belecsimpaszkodnak a kenyérbe, és rosszabbat teszünk vele, mintha a bolti, fröccsöntött zsemlét vennénk), majd oda jutott, hogy a bojlert azonnal cserélni kell, mert életveszélyes. És természetesen a fia tud segítségünkre lenni egy új készülékkel.

Nem tudtunk mit tenni, fürdeni kellett, így vettünk egy új bojlert.

Pár napja egyik családtagunk hívta fel az öreg szakit, aki először is közölte, hogy márpedig a Karancs gáztűzhely nagyjából egyidős a Pompei-ben kiásott tűzhelyekkel, vagyis felejtős, de a fia tud javasolni... Az út azonban egy kerületi gázkészülék forgalmazóhoz vezetett, aki hírből már annyira ismerte apát és fiát, hogy csak ennyit mondott: "Nem tetszettek jobbat találni???"

Mi ebből a tanulság?

Egyrészt először olyan embert kell keresni, akinél összefutnak a szálak, ha helyi iparost akarunk megbízni.

Másodszor meg azt, hogy ebben a családban viszonylag kis eséllyel folytathatja az ipart majd az unoka, mert a nagypapa és az apa olyan szinten kövezik ki az útját, hogy azon csak egy névváltoztatás segíthet.

Miért nem fogják fel a magyar vállalkozók, hogy olyan időszakot élünk, mint amilyet talán a múlt század végén éltek, és a családi üzletek alapítása és minőségi működtetése akár évtizedekre is meghatározhatta az utód megélhetését?