Elteltek az ünnepek, kicsit alábbhagyott a fészbúkozók körében is az "Én pénzem, én életem" őrület, de a téma nagyon izgalmas, és kikívánkozik belőlem, ugyanis meggyőződésem, hogy a magánnyugdíjpénztárak zseniális marketinget csinálnak...

Nézzük először is a történetet!

Onnan szeretnék indulni, hogy annak idején, amikor egy jogszabály lehetővé tette, hogy a munkaadók nyugdíjkiegészítést is fizessenek adómentesen, akkor az akkori munkahelyem ezt megtette, része volt a csomagnak (aminek egyébként a meglehetősen alacsony bérek is részei voltak). Így aztán beléptem. Nem abba, amit én szöszögtem ki, hanem amit ott a melóhelyen a legegyszerűbb volt intézni, és - bízva a svájci pénzügyi biztonságban - Winterthur tag lettem.

A boldogság azonban nem tartott sokáig. Egyrészt a következő munkahelyem már nem adott hozzá semmi a nyugdíjmegtakarításokhoz, másrészt a Winterthur a változás hímes mezejére lépett. Először lett belőle Credit Suisse, aztán lett Axa (vagy megint Winterthur és utána Axa? már nem is emlékszem). Ezek a váltások nemcsak névváltással jártak, de új logó, új székház, új anyámtyúkja, új plasztikkártya.

A plasztikkártyákról azért ejtsünk két szót. Az elsőt Cafeteria kártyának hívták, soha nem jöttem rá, mire jó. Aztán kaptam egy másikat, azzal bizonyos múzeumokba ingyen volt a belépés. Soha nem mentem el, de nem hiszem, hogy a rám jutó belépődíjat jóváírták volna a számlámon... Aztán jött egy Axás, amit az interneten keresztül aktiválnom kellett ... VOLNA, ha működött volna. Írtam nekik egy mailt, hogy nem tudom aktiválni. 2, azaz kettő hónap múlva jött a válasz, hogy ja, hát még nem volt jó a rendszer, de mostmár próbáljam meg. Próbáltam, nem ment, így odaadtam a kártyát a gyereknek, hagy játszódjon vele. 

Olyan 2 éve kb. küldött nekem az én drága pénztáram egy levelet, hogy válasszak legyek szíves portfóliót. Látatlanban kellett választani, nem mondták meg, hogy a részvényes többségű portfóliót hol és hogyan fektetik be, ott csak annyit írtak, hogy ha még sokára leszek nyugdíjas, akkor a magasabb hozam reményében választhatom ezt is.

Nem azt választottam. Tanultam én pénzügyet, utáltam is eléggé, mint varjú a rohadt tököt, gondoltam, velem ne rizikózzanak, menjünk a közepes csomagra.

Itt jegyezném meg, hogy a mókusvakítás egyébként nyilván remekül sikerült az átlagembernél. Ugyanis nem a kockázatról beszéltek neki, hanem az időről! Azt meg ugye a legegyszerűbb ember is ki tudja számolni, mikor lesz majd ő nyugdíjas. Ha meg még nagyobb lóvét is ígérnek neki, hát majd bolond lenne nem oda tenni az ikszet.

Azt az apró mellékkörülményt pedig azért ne felejtsük el, hogy milyen pénzből gazdálkodtak a magánnyugdíjpénztárak. Abból a százalékból, amit a törvény előírt, amit a paraszt fizetéséből le kellett vonni. Nem, nem abból, amit a most látványosan harcoló öngondoskodók félretettek, és kuporgattak, ahelyett, hogy lapostévére költötték volna és megvonták volna a szájuktól a falatot.

A magánnyugdíjpénztáraknak azonban támadhatott egy kis problémájuk. Ugyanis még az MSZP kormányzása alatt hirtelen kijött egy jogszabály, ami arról szólt, hogy amit eddig a magánnyugdíjpénztár számlájára kellett utalni, azt onnantól az APEH-hez kellett utalni és bevallani! Ez egy olyan fontos mondat, hogy tessenek újra elolvasni, aláhúzom. 

Vajon miért mentek bele a magánnyugdíjpénztárak ebbe a tranzakcióba? Hol volt akkor az Én pénzem, én életem mozgalom? 

Elég egyszerűen ki lehet sakkozni a választ:

1. Az APEH-nek utalt, majd onnan nyilván később továbbutalt pénzek egy picinykét kamatoztak az állam számláján. Lehetett belőle likviditást menedzselni, kicsit levegőhöz jutni.
2. A magánnyugdíjpénztáraknak nyilván nem volt meg rá a megfelelő aparátusuk, hogy behajtsák a pénzeket, így az ország legjobb követeléskezelőjét vették igénybe, az APEH-et. Ki fizette a révészt? Mi, kedves barátaim, mi fizettük ki az adónkból, okosok majd nyilván számolnak, hogy mennyit kasszírozott az állam a parkoltatott pénzeken és mibe került az APEH-es plusz munka.

Erről most olyan mélységesen mély kuss van, hogy az elképzelhetetlen.

Aztán most meg mi történt?

Jött az állam, nyakig a kakiban, nincs sok alternatíva, ha nem akarunk újabb IMF hitelt. És mit csinált a "diktátor"? Pontosan ugyanolyan módon változtatott jogszabályt, ahogyan azt tették az elődei is. Parlamenti szavazással.

A magánnyugdíjpénztáraknak meg azt mondják, hogy "éljetek meg úgy, ahogy tudtok, piacgazdaság van!" Toborozzák csak össze maguknak a szorgalmas kis méhecskéket, akik majd önként és dalolva fognak minden hónapban félretenni, aztán ha becsődölnek, bukik az egész mindenség, és nincs add vissza a babaruhát.

Mit csinálnak ebben a helyzetben a magánnyugdíjpénztárak?

Mindenekelőtt logót. Az Én pénzem, én életem logó futótűzként terjedt a fészbúkozók körében, lájkoltak, megosztottak, rajongtak, és protestáltak.

Részemről én kaptam egy levelet az Axától, amiben leírták, hogy mennyi pénz van a számlámon, illetve felhívták rá a figyelmemet, hogy a weboldalukon találok egy kalkulátort, amivel kiszámolhatom, hogy mennyi lesz a nyugdíjam. Link nuku, keress paraszt, aztán majd úgy jársz, mint a kártyád aktiválásával. (Úgy jártam. NINCS kalkulátor.)

A pénzösszeg egyetlen összeg volt. Semmi olyan, hogy kedves, drága ügyfelünk, tessék csak megnézni, milyen jól gazdálkodtunk, be tetszett fizetni 423 Ft-ot, amiből mi csináltunk 578-at. Mert azt egyébként láttam, hogy a 423 Ft-omból hogyan tapsoltak egy logóváltásokra 74 Ft-ot, rádörrentettek 51 Ft-ot a semmire se jó plasztikkártyákra, további 23 Ft-ot pedig odaadtak Jolánka néninek, aki tényleg el is ment abba a múzeumba, ahova én nem. Csak hát jól esett volna látnom, hogy a jó gazda gondosságával ügyeltek.

A Stabilitás szövetség szóvivője azt mondta, hirtelen tudták meg, hogy nekik reálhozamot kéne számolniuk, ennyi idő alatt ez nem megy. Hát tessék mondani, akkor mégis mikor tetszettek volna számolni, ha eddig nem tetszettek? 25 év múlva tetszettek volna visszaszöszögni, hogy abban az adott évben mennyit fizettem be, mennyi volt a választott portfólióm hozama, és mennyi az igazgató úr új Audijából az abban az évben esedékes téligumi-csere rám eső költsége????

Ez az egész kicsit emlékeztet engem egy volt főnököm munkamódszerére. A szövegelés, a duma, a habverés ment ezerrel. De amikor részleteket, tényeket kellett volna az asztalra tenni, na ott már gondok voltak.

Annyira kíváncsi vagyok, hogy az nem is igaz! Arra vagyok kíváncsi, hogy vajon azok, akik ugyan csak virtuálisan a magánnyugdíjpénztárak mellé álltak, vajon kitűznék-e a kabátjukra az "Én bankom. Én devizahitelem" logót.. Mert hogy mondhatnak amit akarnak, a pénzintézetek mind egy vérből valók. 

Elgondolkodtam rajta, hogy a világ legjobb üzlete volt itt pár évig magánnyugdíjpénztárnak lenni. A bevételek kötelezően előírt százalékok voltak, amikor nem ment a behajtás, lehetett szerezni egy jó kis behajtót, folyhatott a pénz a székházakra, az igazgatók kocsijára és mindenre, senki nem számoltatta el őket. Mint ahogy ha 25 év múlva odamennék az ügyfélszolgálatos Gizikéhez, hogy jónapot, elmennék nyugdíjba, valószínűleg nem számolnának el nekem arról, hogy hol is vannak a befizetéseim...

A helyzet az, hogy egy tisztán piaci alapon létező vállalkozás eddig kapott állami irányból segítséget, mostmár nem kap, így hőbörög, diktatúrát kiált, az istenadta nép pedig mantrázza, hogy igen, diktátor, diktátor... De mit csinálna ugyanez az istenadta nép, ha a Tesco-t kéne védeni a begyulladós grillgyújtója ügyében?

Az istenadta népet meg őszintén szólva nem értem. Az Úr adta, az Úr elvette. Csak hát nyilván nem lenne egyszerű azt kimondani, hogy "Igen, állam bácsi, köszönöm, hogy eddig előírtad nekem, hogy mennyi legyen a nyugdíjjárulékom, mert ha rajtam múlt volna, én bizony inkább megvettem volna az androidos okostelefont már sokkal régebben!"

Végezetül, csak hogy megnyugtassam azokat, akik már nyúlnának a billentyűzethez, és nyomnák nekem az üzenetet, hogy ne gondoljam, hogy az állam jobb gazda lesz. Nem gondolom. Aki nézi az Echo TV-t, az tudja, hogy a mi generációnkat a jövőben eltartani hivatott életkori kategóriákban milyen demográfiai helyzet van, mit lehet tőlük remélni. Eléggé egyértelmű, hogy aki most nem kezd el félretenni a nyugdíjas éveire, az így is, úgy is nagy trágyában lesz. Mindenkire rá lehet bízni, hogy döntsön felnőtt ember módjára, én úgy gondolom. Olyan felnőtt ember módjára, aki legalább tesz egy kísérletet rá, hogy a diktátor-mantra negyedórás zárójelbe tétele után egy kicsit az agyát is használja...