Fejembe vettem, hogy kéne nekünk 1 db új nyílászáró, mert a jelenlegi nem zárja rendesen a nyílást. Az uram, aki Nagy Magyar Kiskereskedő-rajongó, javasolta, hogy menjünk el X cég bemutatótermébe, azok nagyon jók.
Elmentünk. Állunk az ajtóban, csengetünk, megint állunk. Hosszabban csengetünk, ellenőrizzük a nyitvatartás táblát, de aszerint itt bizony embernek kéne lennie, és mégse semmi. Egy fiatal pár két kisgyerekkel jön kifelé, így mi is be tudtunk surranni.
Körbejártuk a bemutatótermet, hangosan beszéltünk, dübörögtünk a cipőnkkel, semmi. Ténferegtünk ott 4-5 percig, aztán berágtam, és elindultam kifelé. Egyszer csak előugrott valahonnan egy hölgyike, csodálkozott, hogy hogy is kerülünk oda, de nem tartóztatott minket.
Amikor kijöttünk, olyat tettem, amire nagyon büszke vagyok, mert alapvetően azért nekem is jól esik renitensnek lenni. Megfordítottam a NYITVA táblát, hogy az igazat, és csakis a teljes igazat mutassa az utánunk arra tévedőknek: ZÁRVA. Szerintem aznap sokat gondolkozhattak a bemutatóteremben, mire ez a nagy délutáni pangás... de legalább volt idő egy kicsit csevegni, nem kellett hülye vevők hülye kérdéseire válaszolni.
Megint csak azt tudom mondani, amit Kalandok... sorozatunk előző részének zárásakor. Ne tetszenek csodálkozni, ha előbb-utóbb csődbe tetszenek menni... Ez már csak ezzel jár. Az egész kényszervállalkozósdival.
