A szakkiállításról most nem is nagyon elmélkedek (lesz erre lehetőség majd egy újságcikken belül), talán csak egy extrém példa: a "legjobb hús"-t félmeztelen, testfestett hoszteszekkel hirdette egy cég. Íme a csajok:
Hajrá feministák, lehet tiltakozni!
Amitől elámultam, az az, amennyire más hangulata van az embereknek az utcán. Amikor valaki fényképez, szépen türelmesen megállnak, kivárják, hogy elkészüljön a kép, nem másznak bele. A TESCO toalettjében vadidegenek normálisan szólnak egymáshoz, mosolyogva, sőt, nem akarnak a másik elé furakodni, udvariasan tudják, ki következik a sorbanállásnál.
Nekem dumálhat bárki, hogy ez azért van, mert mi magyarok ilyen pesszimista nép vagyunk meg hogy mindenkinek először kéne mosolyogni, meg magára erőltetni a jó hangulatot és utána majd milyen jó lesz. Én úgy gondolom, ezelőtt 15 évvel se voltunk kevésbé pesszimista nemzet, mégsem volt ez. Vidéken még ma sincs így, és ha az ember Pestről lemegy akár egy napra is vidékre, elcsodálkozik rajta, hogy milyen kedvesen szólnak hozzá a falusi boltban.
Az emberek egyszerűen meg vannak makkanva, eddig bírták hangulatilag a bizonytalanságot, a mindennapi élet etikátlanságát meg a megélhetés nehézségeit. Elég hozzá egyetlen napra elmenni az országból, hogy az ember úgy érezze magát, mint az egér a Marson. Ugyanez van a legtöbb munkahelyen, a menő nagy cégek légkondícionált irodaházaiban. Úgy tippelem, kell hozzá vagy 15 év, hogy ez megváltozzon. Ha addigra marad még néhány 30 körüli, és nem mind Londonban találja meg a boldogulását...
