Aki még nem járt reklámügynökségen belül, az meg van róla győződve, hogy ott aztán olyan elképesztően kreatív és jófej emberek vannak, hogy le a kalappal. És irigykedik a nagy cégekre, akik megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen kreatív ügynökséget foglalkoztassanak.
Nem szeretek túlságosan szutykolódni meg mérgelődni, de néha nálam is kiveri a biztit ez meg az. A minap a Szabóságon olvasgattam egy bejegyzést (maria.blog.hu/2009/02/21/rozsaszinbe_oltoztetett_rambok), onnan pedig továbbnavigáltam a Szívlapát c. blogra (szivlapat.blog.hu/2009/02/19/here_comes_gyula) - bár ne tettem volna! És ha már tettem, nem kellett volna akkora butaságot elkövetnem, hogy komolyan vegyem a Szívlapát bloggerének felhívását, miszerint mondjam el véleményemet Gyuláról, illetve a viccesnek szánt reklámfilmről.
Véleményem a következő volt:
1. Ricky Gervais az Office-ban legalább tényleg olyan, mint egy ilyen nagy cégnél az igazi bunkó főnökök lenni szoktak. Ez a film egy az egyben annak az utánérzése.
2. Bunkó Gyulát nem veszik fel Magentáékhoz, pedig ő aztán benne van az idióta csapatépítésben nyakig. Akkor kit? A következő filmben látunk majd egy karriermániás, fenéknyaló frissdiplomást, aki elmondja, hogy pelenkás kora óta T-Káoszéknál akar dolgozni?
3. Az éjcsáros kérdezi a szokásos stupid interjúkérdéseket. Legközelebbre őt is lecserélik?
4. T-Káoszék bármit csinálnak, addig, amíg a meglévő ügyfeleiket nem tudják megbecsülni, minden csak kínlódás lesz.
marketingizek.blog.hu/2008/10/25/nyilt_level_a_pop_t_com_t_online_husegprogram
Aztán persze jól megkaptam a magamét egy korn nevű emberkétől, aki nyilvánvalóan a reklámfilm alkotógárdájába tartozik:
pikpok, sajnálom, de kénytelen vagyok közölni veled a letaglózó hírt, hogy sikermarketingesként ezúttal árnyékra vetődtél: Gyula karakterének kitalálásakor kábé annyira inspirált minket Ricky Gervais személye, mint Kiszel Tünde kozmetikusát Brezsnyev szemöldöksörényének emléke.
szóval a hasonlóság csak a véletlen és a fantáziád múve lehet, mivel az említett Office nevű sorozatból még csak egy árva reklámszünetet sem láttunk-eddig.
ellenben, őszinteségedért cserébe megsúgom neked, hogy az ötletelések során valóban gyakran elhangzott egy közismert filmszereplő neve, akinek a jelleme, a megjelenése és a sorsa Gyuláéhoz hasonlatos,
egy igazi antihősről van szó, akinek a bukását előre tudjuk, aki magát mindig tévedhetetlennek, győztesnek hiszi, akinek a szívünk mélyén azért kicsit drukkolunk, ő pedig nem más, mint a prérifarkas,
jó éjszakát
Nem olyan fából faragtak, hogy válasz nélkül hagyjam:
korn: nem én voltam az első, aki azt az Office-t emlegette, de nyilván úgy érezted, hogy most aztán jó nagyot kell rúgni, és a domain-ünk pedig külön is felpaprikázott. Ha kicsit kóvályogtál volna a weboldalunkon, találtál volna számos olyan aloldalt is, amikből rájöhettél volna, mit nevezek én kreatívnak. Nem töröljük le, még olvashatod!
Lehet, hogy el vagyok szállva magamtól, de ipari tanuló vagyok Magentáékhoz, vagy nevezzük úgy, T-Káoszékhoz képest. Ne a számos blogbejegyzésemet olvasd el a témában, hanem a kommenteket!
És itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy akár tetszik, akár nem, a komment a potenciális és tényleges fogyasztók visszajelzése. Ha van olyan, akinek nem tetszik, akinek nem a poén, hanem a bunkóság jön le belőle, az is egy visszajelzés! Erre a megoldás vagy az, hogy minden negatív kommentet ki kell moderálni, vagy pedig tudomásul kell venni, hogy valakinek ez a VÉLEMÉNYE. Lehet elszálltnak, beképzeltnek és sikermarketingesnek titulálni dühöngve, lehet még személyeskedni is. Én egyetlen szóval nem minősítettem a reklám készítőit...
Ja, és egyébként köszi, hogy megmagyaráztad ezt a prérifarkast! Ez az, akit a kengyelfutó gyalogkakukk mindig szivatóra állít, és aki annyiszor felrobban? Mert akkor még kicsit gondolkodom ezen a kreatív magyarázaton.
De még ez sem volt elég konstruktív a reklámfilm kreatív alkotóinak. Maga Gyula is üzent, miszerint a fikázók minden bizonnyal irigyek, hogy ők nem csinálhatnak ilyen reklámfilmet a megbízóiknak, illetve olyan is volt, aki megnézte a weboldalunkat, majd egy kissé cinikus hangnemben kétségbevonta a design eredetiségét, felhívva a figyelmemet a www.lanten.hu oldalra. Persze csak a gyümölcsökre és a post-it-re hivatkozott, nem a beltartalomra és nem a webergonómiára... (Bocs, nem linkelek, mert bár igaz, hogy az oldal 2004. óta létezik, de jelenleg bír neki egy nullás Page Rank-je lenni.:))) Minden kedves blogolvasónak saját döntésére bízom, hogy magában választ adjon arra, vajon eme gyümölcsös csoda adta-e az éccát nekünk a saját honlapunk elkészítéséhez...
Nos, a saját blogunk a saját homokozónk, úgyhogy itt aztán most jólmegmondom! Tehát:
1. A kreatív reklámügynökségek kreatívjai túlnyomórészt olyan messze állnak a kreativitástól, mint Makó Jeruzsálemtől. De mivel a munkaszerződésükben ott van, hogy "kreatív", így ezt már el is hiszik magukról. Túlnyomórészt öncélú sz@rokat alkotnak, jó pénzért. Őket egyetlen egy dolog érdekli: a megrendelő torkán le lehessen nyomni azt, hogy amit alkottak, az überfafa, és milyen isteni jó is lesz majd a célcsoportnak. Multis marketinges éveimben EGYETLEN EGY olyan reklámmal találkoztam, amely ki tudta váltani azt, amiért a reklámot kitalálták: az emberek egymást taposva szaladjanak, hogy ők ilyet akarnak venni. (Nem titok, ez a Knorr Lasagne reklám volt, made in Dánia.)
2. A legtöbb ilyen "kreatív" sokszor az alapműveltségnek is híján van, nyelvi kreativitásról már nem is beszélve. Az egyik munkahelyemen ahányszor reklámszöveget kellett angolból fordítani, mindig annyira pocsék fordításokat kaptunk vissza a "kreatívoktól", hogy sírva fakadtunk. (A kolléganőm rendszeresen hozzám hozta a szöveget, hogy nekem olyan jó ötleteim szoktak lenni, pedig neki se voltak rosszak.) A csúcs az az volt, amikor egy aromaterápiás terméket vezettünk be, és az angol eredetiben az volt, hogy egyik összetevője a "patchouli". Nem gond, a kreatív rezzenéstelen arccal átnyomta a szöveget, hogy milyen jó aromaterápiás hatással van a használóra a pacsuli. Visszakérdeztem, hogy esetleg beszélnek magyarul? Tudják, mire mondjuk, hogy pacsuli? Gondolják, hogy egy aromaterápiás cuccot ezek után megvennének?
3. Önbizalmuk az egekben, és akármit mondasz, megmagyarázzák neked, hogy te vagy a hülye, hogy nem érted meg az ő kreativitásukat. Lásd a fent idézett korn nevű illető. Ugye mindenkinek egyértelmű, hogy hogy jött ide a prérifarkas?:)))
Biztos van egyébként kivétel is, én még olyannal nem találkoztam. Ezek az emberek a kisvállalkozási piacon ÉHEN PUSZTULNÁNAK!
Eddig is küldetésemnek éreztem, hogy kutassam a jó kisvállalkozási példákat, de ezután erre szent esküvést teszek.
Mert miért is nem kell, hogy búsuljon a magyar kisvállalkozó?
1. mert az üzlet kb. fele személyes kapcsolatokból jön. Aki nem tud elégedett vevőket építeni a saját üzlete számára, az a kisvállalkozások piacán gyorsan, a nagy cégek piacán lassan tönkremegy. NEM a reklám mű-kreativitása fogja eldönteni, hogy ki szerez elégedett vevőket!
2. mert az idő egyre jobban eljár a felülről irányított, izzadságszagú mű-marketing felett. Nem az a trendi, amit egy-két jól fizetett kreatív annak nevez, hanem amit a fogyasztók éreznek annak. Lesz köztük olyan, aki viccesnek találja a káromkodó alkoholista Gyulát a fehér zoknijában, és lesz olyan is, akinek felfordul tőle a gyomra. De mindenképpen ŐK fogják megmondani, mi tetszik, és mi nem. (Ez a marketingmentes marketing, amit talán már promóztam itt a blogon: www.sikermarketing.hu/uvegtigris_modern_marketing.html) A fogyasztó pedig nem okvetlenül a több milliós kampányokat fogja közel érezni magához.
3. mert a nagy cégek az ég egy adta világon semmit sem tesznek azért, hogy kedveljék is őket. Sőt. T-Káoszék pedig végképp semmit nem tettek ezért. Ezzel a filmmel sem. Elég beszédes az a szám, mely szerint 1 hónap alatt ezen blog olvasói legnagyobb százalékban a versenytárs UPC szolgáltatói területéről érkeztek. Második helyen áll a T-Online, kettőjük között az arány pedig 2 az 1-hez. Hát ide vezet az, ha valaki hosszasan tojik a fogyasztóira, és felülről irányított kreatívoskodással akar csak ügyfelet szerezni és megtartani...
4. a kreativitás nem a papírtól és nem a munkaszerződéstől jön. Zseniálisan kreatív kisvállalkozókkal találkoztam, akiknek a józan paraszti eszük diktálta, hogy mit is csináljanak, hogyan reklámozzanak. Isten tartsa meg jó szokásukat! Csak azért nem merek belemenni konkrét részletekbe, nehogy én hívjam fel a konkurenciájuk figyelmét valamire.
Végezetül pedig akkor most jól megvédem magam! Nem irigylem sem a reklámfilm alkotóit, hogy nekik milyen zseniális és pénzes ügyfeleik vannak, sem az ügynökséget. Nem hiszem, hogy bárki rólam vonna le negatív következtetést akkor, amikor egy ordenáré módon káromkodó reklámfilmet megkritizálok. Nem tartom szégyenletesnek, hogy nézni szoktam a BBC-n az Office-t - akinek nincs hozzá humorérzéke, csak az ilyen szemetet találja frappánsnak, az vessen magára, és nézze a celebeket a tévében, mert az való neki. Kikérem magamnak, hogy valaki, aki felületesen néz bele a weboldalunkba, azt feltételezze, hogy egy ismeretlen és megtalálhatatlan weboldalt nevezzen meg "forrásnak", ami a design-t illeti. Többet meg nem kommentelek a Kreatív magazin játszóblogján, pláne nem veszem komolyan a "mondj véleményt!" felszólítást. Meghagyom mindezt a magukat kreatívnak érző, alpári ordenáré viccelődést felmagasztalóknak.