Jó ideje már annak, hogy megírtam itt a blogon Okos Tojás és Okos Tojásné esetét, mint vállalkozási esettanulmányt. Most egy újabb, természetesen csak fiktív személyről és családi vállalkozásról írok. Ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve.

Vékony jég a családi vállalkozás - ezt mindenki tudja, aki benne van. Egyrészről házastársunk az, akivel egészen biztosan teljes erőbedobással egy irányba toljuk a szekeret, másrészről viszont egy-egy munkahelyi konfliktus egészen más dimenziókat kap, amikor az ember pl. a habos mosogatószivaccsal (vagy serpenyővel) ad nyomatékot mondanivalójának. Amikor mi a családi vállalkozás hímes mezejére léptünk, sokakat megkérdeztünk, akik nálunk idősebbek, és már vagy 15-20 év tapasztalatuk van a témában. A csapdát akartuk kiismerni, hogy aztán majd jól el tudjuk kerülni. És tapasztalatunk szerint a csapda (helyesebben elkerülési stratégiája) a következő:

Tudni kell megbeszélni a teendőket, de ha egyszer felállt a munkamegosztás, ne dumáljunk bele a másik területébe!

Papucs Jenő esete kapcsán merült fel bennem a gondolat, hogy erről írok egy bejegyzést. Papucs Jenő ugyanis kapott egy feladatot a családi vállalkozásban, amiből jól nem tud kijönni, ez tutigyuszi.

Először is a "mire vállalkozzunk?" kérdést a családi kupaktanács dönti el Papucséknál. A családi kupaktanács sokat mérlegel, ötletel, mindenkinek van egy zseniális hozzászólása. Nem tekinthető egyedinek az eset, a magyar kisvállalkozó számára a marketing ötletek legfőbb forrása: a család. Ilyenkor egy sincs a kis családban, aki feltenné a kérdést, hogy "mégis, mihez értünk?" Itt aztán jól meg is van lőve a vállalkozás sorsa, mondhatnánk, olyan ez már, mint a ló, ami alól az egyik lábát már kirúgták.

Papucs Jenő kapja a feladatot, hogy foglalkozzon a marketinggel. Ő neki is áll, keres egy céget, aki elmagyarázza neki, hogy mit is kéne csinálnia. Papucsné ebben az időben a gyerekre vigyáz, vagy más egyebet csinál, a lényeg az, hogy a sok okosságból ő egy hangot nem hall. Papucsot meg az egész alapjaiban nem érdekli, így elmondani sem tudja asszonypajtásnak, mit tanácsoltak neki.

Asszonypajtás ellenben megnyilvánul. Nála jobban senki nem ért a színek marketing szerepéhez, a hatékony szórólapszöveg megírásához, és még sok egyébhez. Így amit Papucs megbeszél az ügynökséggel, az másnap megy a kukába, mert a vállalkozás másik 50%-os tulajdonosa (Asszony) ötletel. És az adott marketing aktivitás (legyen az szórólap, logótervezés, weboldal, hirdetés, bármi) elindul az Igazi Gagyendáré kategória felé.

Papucs azonban kompenzálandó otthoni házilábbeli szerepét, izmol az ügynökséggel. (Ez egyáltalán nem KKV tulajdonság, nagy cégek marketing igazgatóinál a hozzá nem értés és a szakmai pánik nyilvánul meg ebben a kompenzálásban.) Ettől persze a kapcsolat csak elmérgesedik, és végső soron a legnagyobb vesztes a Papucs család lesz. Ugyanis Papucsné csak azt nem tudja megérteni, hogy ha valaki megbíz egy céget egy olyan munkával, amihez ő nem ért, akkor a pénzéért nem akkor kapja a legjobb minőséget, ha mindenbe belepofázik, hanem akkor, ha hallgat a tanácsokra.

De Papucsné sosem elégszik meg ennyivel. A legnagyobb létező baklövése az, hogy mivel hozzáértővel nem beszél, így nem tudja magát beleképzelni a fogyasztója és/vagy célcsoportja helyzetébe, gondolataiba, értékrendjébe. Saját magából indul ki, így stratégiailag viszi vakvágányra a vállalkozást már indulása pillanatában, még akkor is, ha véletlenül éppen szakmába vágna neki egy vállalkozás.

A Papucs családban azonban a nőuralom egészen biztosan nem ér itt véget. Amennyiben van leány csemete, úgy minden bizonnyal lapot osztanak neki, amikor a vállalkozás extra szolgáltatásait vagy különleges termékelőnyeit kell felsorolni. És a kis Papucs nyitott szemmel jár a marketing és a reklám világában, így egészen biztosan eszébe jut egy házhozszállítás, egy 100%-os pénzvisszafizetési garancia vagy bármi, ami amúgy semmi mást nem sugall a cégről, mint a tény valóságot:

"Kínunkban vállalkozunk, nem értünk hozzá, vegyél tőlünk, különben mi Papucsok nem leszünk többé!"

Az igazi élvezet akkor jön, amikor Papucs megkérdezi a jóbarátokat is. Itt lesz aztán teljes a káosz, ugyanis mivel a marketinghez és a reklámhoz mindenki ért, így szögegyenest ellentétes ötletek jönnek elő. "Szerintem inkább kiskutyafülés fotónak kéne lennie a szórólapon!" meg "Nekem ez a szöveg itt zavaros!" (amit Papucsné, a zseniális copywriter hozott össze...)

Az ügynökség itt már rég feladta. Itt már csak a veszteségminimalizálásra megy, igyekszik minél rövidebb idő alatt eljutni a számlaírás örömteli fázisáig.

Aztán telik-múlik az idő, és Papucsék be kell hogy lássák, nem úgy sült el a dolog, ahogy tervezték a rendkívül pozitív hangulatú családi megbeszéléseken a csirkepörkölt mellett. Ilyenkor Papucsnénak már csak egy szerepe van a családi tragikomédia szövegkönyve szerint: "Na, látod, én megmondtam, hogy ez az ügynökség nem ért hozzá, kár volt fizetni nekik!"

Mi a megoldás, ha családi vállalkozol?

• Legyenek elkülönített feladatok, amibe a másik nem beszél bele.
• Az adott feladatért az adott családtag vállalja a felelősséget, hozza meg ő a döntéseket.
• Ha szükség van a másik beleegyezésére, nyugodtan mondd meg a tárgyaláson, hogy "köszönöm a tanácsokat, megbeszéljük, visszajelzünk".
• Napi operatív szinten már ne dumáljunk bele a másik munkájába, mert így mindenki csak ideges lesz, a meló meg nem halad.

Mi a megoldás, ha ügynökség vagy?

• Idejekorán próbáld meg kipuhatolni, hogy ki fújja a passzátszelet a családi vállalkozásban.
• Az első olyan esetnél, amikor Papucs Jenő bohócot csinál belőled, nyugodtan szembesítsd vele, hogy 2 napja még mást mondott, nem-e véletlenül asszony áll a háttérben. Nem lesz tőle semmi bajod. Max. egy elégedetlen ügyféllel kevesebb.
• Teljesítsd nyugodtan az összes kérést, csinálj Igazi Gagyendárét, de kérj érte felárat. ("Van az a pénz, amiért...") Papucsné kreativitása csak addig fog tartani, amíg nem kell érte még többet fizetni.