A minap - visszanézve valamiért egykori vitámat a Here comes Gyula c. örökbecsű reklámfilm alkotóival és védelmezőivel - figyelemreméltó bejegyzést találtam a sor végén. Mégpedig ezt:

Kösz!

egyébként Gyula eddig több mint 200 ezres nézettségnél tart a különböző megosztókon

a Bronz Penge mellé tegnap elhozott egy 2. helyet és egy különdíjat a Kreatív webvideó versenyén, és reméljük, még nincs vége...

A Gyula-szkeptikusoknak pedig még annyi adalék, hogy soha annyi magasan kvalifikált friss diplomás nem jelentkezett a Telekom Gyakornoki programjára, mint Gyula óta.

persze a Máriák országában lehet Gyulát nem szeretni, de sztem egy profi szakembernek akkor is látni kéne egy munka mögött a teljesítményt és az erőt, ha magával a végeredménnyel nem tud azonosulni.

(Forrás: a Kreatív Magazin játszóblogja, a Szívlapát)

Nos, akkor nézzük szépen sorban:

1. Az, hogy egy filmet hányan néznek meg, rohadtul nem jelent semmit. Bár kétségtelen, hogy a "kreatív alkotók" számára ez az egyetlen fokmérő, amit saját maguknak célul tűzhetnek ki.

2. A szakmai díjakról nem én alkotnék véleményt, csak átvenném Jay Conrad Levinsontól:

A reklámszakma fáradhatatlanul ápolja a szellemességbe csomagolt marketinginformáció kultuszát, hiszen a humorért, az eredetiségért, a speciális hatáselemekért és a fülsiketítő zenéért évről évre hangzatos nevű kitüntetéseket, díjakat osztogat. (Jay Conrad Levinson)

Úgyhogy ez a véleményem nagyjából az ilyen-olyan pengékről is, amiket idehaza osztogatnak. Olyan ez, mint a Google magyar nyelvű találati listája. Felhoz valamit kínjában, mert hát muszáj neki, de igazából ő is tudja, hogy nem annyira megnyerő a dolog. Ugyanez a helyzet a magyar reklámkreatívoknak osztott díjakról is. (Tisztelet a kivételnek, ami egyébként nagyon kevés.)

3. Gyakornoki programra jelentkezők száma. Na, erre is csak egy ügynökségi kreatív hivatkozhat. Először meg kéne kérdezni a Telecom személyzetisét, hogy hol és mennyiért hirdették meg a gyakornoki programot. Mert ha egyetemi és főiskolai állásbörzéken, neten, itt-ott - hovatovább a diplomás munkanélkülieket pátyolgató Munkaügyi Központokban - akkor máris enyhe csúsztatás ez az egész. Azon kívül meg kéne nézni, hogy mégis mennyi alapból a diplomás munkanélküliek száma, mert információm szerint nem kevés. De nem baj, legyen büszke a teljesítményre a kreatív, más büszkesége ugyse lenne.

4. Profi szakember és a teljesítmény felismerése. Nem ez volt a vita alapvető kiindulási pontja. Az ugyanis az volt, hogy tetszik-e a reklám, és ha nem, miért nem. Nem az volt a kérdés, hogy becsülöm-e az operatőr, a rendező, a vágó és a színészek teljesítményét. És egyébként is. Ez az érvelés is csak egy nagy ügynökség-nagy megrendelő viszonylatban állja meg a helyét, és még ott is csak bicegve. Ugyanis pont az ügynökségi emberek azok, akik életükben saját pénzükből nem hoztak létre maguknak egy weboldalt (fenti sorok írója is csak egy twitteres azonosítóval bír) méghozzá úgy, hogy abból a megrendelésből kell megélniük, amit a saját, egyes-egyedül felmutatott teljesítményük hoz. Ők azok, akik nagy pofával leszólják a kisvállalkozót, az új üzleti ötleteket és általában véve mindent. De ők azok, akik reggel bemennek a melóhelyükre, iszogatják a kávéjukat, és fizetett órabérben twittereznek, blogolnak és építik a saját geek-mivoltjukat. A biztos ügynökségi és megrendelői háttérrel. Ami persze csak addig biztos, amíg a multik egy tollvonással meg nem húzzák a marketing büdzsét, mert akkor aztán jön a nyafizás és a pánikolás.

Összességében a Gyula-reklámfilm hatékonyságának az értékelése, maga az érvrendszer számomra nem meglepő, mondhatni klónszerű. Hányszor hallottam én ezt ügynökségi összeröffenéseken!!!! "Csináltunk egy jó reklámot, szuper volt a médiatervünk, és lám-lám, a piacrészesedés felment 0,5%-kal!" - mondja az ügynökségi ember. Közben meg egy lósz@rt. Mert közben az értékesítés belistáztatta több millióért a nagy hipermarket láncokba, a logisztika berendelte az árut külföldről, a marketinges eladta a sztorit az üzletkötőknek, mennyiségi becslést adott a logisztikának hónapra lebontva, és gondoskodott róla, hogy mindenki mindent megcsináljon, hogy mire a reklámfilm - ami az utolsó utáni percben készült el - adásba megy, addigra kint legyen az áru a polcokon stb., stb. Kicsit olyan ez az ügynökségi duma, mint amikor az egérke mondja a hídon az elefántnak, hogy "Hallod hogy dübörgünk?".

Na, ma se kedveltem meg a kreatívokat.

U.I. Ez a Mária nem én vagyok. Ez egy másik Mária.