Van egy okos füzetem, abba szoktam felirogatni sok olyan dolgot, amit érdemes hosszú távra megjegyezni. Mert hogy tudom, hogy úgyis elfelejteném.
Egy ismerős mondta a következőt:
Interneten nem lehet eladni! Múltkor is kerestem duguláselhárítót, csupa olyanra bukkantam, akik nem tudtak azonnal jönni!
Azt gondolom, a történet a maga egyszerűségében nem szorul nagy magyarázatra. A megdöbbentő igazából az, hogy az illető, ugyan nem fiatal, ámde jogi doktor, tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy az IQ-ja alulról veri a kipontozódás határát.
Hogy azért mégse úgy térjünk nyugovóra a mai napon, hogy magunkban lehülyéztünk egy jócskán megőszült polgártársunkat, nézzünk mégis a mélyére ennek a velős kijelentésnek:
- A keresgélő ember nem mindig van azzal tisztában, hogy hogyan is szűkítse le a kereséseit. Ha nekem azonnal kell egy szaki, akkor beírhatom a szó után, hogy "azonnal", aztán vagy szerencsém lesz, vagy nem.
- Sokan egy bűvös üveggömbnek képzelik az internetet, amitől bármit lehet kérdezni, válaszolni fog rá, sőt, még a vesénkbe is lát, azt is tudja, hogy épp most tömődött el a slozi anyaggal.
- Nehéz átlátni, hogy maga a keresés karaktersorozatok egymáshoz passzítását végzi mindösszesen, ennél sem többet, sem kevesebbet. Ha valaki hazudik az interneten, akkor a hazugságainak a karaktersorozatát nézi a Gúgli, nem pedig a valóságtartalmat.
Nem tudom, mikorra fogunk eljutni oda, hogy az emberek megtanulják a helyén kezelni mind a keresést, mind az egész internetet. De én már várom, hogy bekövetkezzen.
