A fenti idézet ismét csak a korábbi bejegyzésemben említett okosfüzetből való. Amikor pár éve belecsaptunk ebbe a válságnak nevezett lecsóba, akkor mondta ezt egy kisvállalkozó az ismeretségi körünkből.
Marketingesként rengeteget gondolkoztam rajta, hogy vajon mi lehetett ennek a látszólagos ellentmondásos "törvényszerűségnek" az oka. Mi lehetett az a semmi reklám, amitől mégis ment a bolt? Mert ha van ilyen, az akkor maga a reklámozási kőleves, és akkor nekem kell annak a receptje!
Aztán szépen lassan felgöngyölítettem, hogy mi lehetett az a semmi:
A SZÁJREKLÁM
(csúnya szóval word-of-mouth vagy WOM - ezt a Gúglinak írtam be, nem az olvasóknak:)))
A szájreklám az egyik leghatékonyabb reklám, de akkor és csakis akkor, ha az dícsér minket. Ha valaki rossz hírünket kelti, akkor a lehető legrosszabb dolog a világon.
Mi az egyetemen olyan arányszámot tanultunk, hogy
- 1 elégedett vevő = 3 új vevő
- 1 elégedetlen vevő = -7 vevő
Szerintem Magyarországon a 3 az csak 2, a -7 meg legalább -10... Nem vagyunk ugyanis egy dícsérő nemzet, a szutykolódás ellenben a legtöbb embernek úgy kell, mint a reggeli kávé - elég belenézni a Facebook hírfolyamba...
Egyszóval az a vállalkozás, aki "nem reklámoz", tudtán kívül mégis csak megteszi ezt, hiszen vagy régi vevői jönnek vissza, vagy újaknak ajánlják. És akár tetszik, akár nem, a szájreklám éppen olyan formája a reklámnak, mint a tévéreklám vagy a sajtóhirdetés. Az más kérdés, hogy sokkal kevésbé befolyásolható, a reklámüzenet pedig szinte egyáltalán nem a "reklámozón" múlik.
Első körben tehát célszerű tudatosítani magunkban, hogy ez a reklámozási forma létezik, és ha azt akarjuk boncolgatni, hogy mi történhetett, akkor ezen a szálon kell elindulni.
Vagyis: meg kell kérdezni esetlegesen elmaradozó régi ügyfeleinket, mi az oka annak, hogy hanyagolnak minket. Nosza rajta! Ma már joggal remélhetjük, hogy igazat is fognak mondani, ugyanis ma már nem tabu azt kimondani, hogy "begyűrűzött, és egy kalap akármi a forgalmam". Ugyanis aki ezt mondja, az legalább a megkérdezése napjáig már túlélt...
