Régóta foglalkoztat a kérdés - lévén családi vállalkozás -, hogy vajon akkor, amikor minket megkeres egy új érdeklődő, negatív vagy pozitív pontként veszi-e számításba, hogy családi vállalkozásként működünk, és 1 méter alatti magasságú gyermekünk (most már gyermekeink) vannak. Azért foglalkoztatott ez a kérdés, mert van olyan ismerős cégvezető, aki ugyan hasonló céget működtet, mégis roppant cikinek érzi, ha egy-egy telefonba belehallatszik a gyerekhang. (Épp ezért ő minden ügyfelét inkább visszahívja, megteremtve először a gyerekmentes környezetet.)
Mi ebből soha nem csináltunk ügyet. Ha ott volt épp a gyerek, amikor jött egy telefon, akkor is felvettük, telefonáltunk, és kerek perec megmondtuk, mi a helyzet. Soha nem éreztük ennek hátrányát, sőt, a telefonálók még jót mulattak is rajta, különösen azért, mert nekik már nagyobb gyerekeik voltak, és nosztalgikus derültséggel emlékeztek az apró gyermekkorra.
Egyik nap egy érdeklődővel folytatott beszélgetésben szó került a gyerekekről. Említettem, hogy nálunk most kicsit sűrű az élet. Ő nagyon örült, gratulált (így ismeretlenül is), és azt mondta: "igen, láttam a honlapon, hogy házaspár és gyerek is van, de ezzel együtt úgy minden olyan szép gömbölyű Önöknél!"
Én meg örültem.
Ezért is jó családi vállalkozóként dolgozni. Mert EMBEREKKEL kerülünk kapcsolatba. Olyanokkal, akiknek a vállalkozás és a munka mellett a család nem a lakásba zárt yorkit jelenti, hanem gyereket, aki kicsit hangos ugyan a telefonban, de semmiképp sem egy olyan kolonc és nyűg, mint ahogyan az a multicégek számára, akik soha nem átallják megkérdezni az állásinterjún, hogy egy közel 30-as nő akar-e gyereket...
Mit is tehetnék ide dekorációként ennek a posztnak a végére?
Nos, mindig hangoztatjuk, hogy milyen szörnyen kreatívak is vagyunk mi. Az úgy esett, hogy a gyermek nagyon megsértette a lábujját, és nem akarta, hogy beragasszuk. Az én kreatív uram erre csinált neki egy egérkét az ujjára:
Na ugye, hogy minket tetszenek ezek után megbízni kreatív design készítésével?