Marketing tippek, marketing tanácsok, ötletek, marketing blog vállalkozóknak

Kicsit olyan ez, mint amikor izraelita ismerősömhöz rokonok érkeztek Izraelből, és megkérdezték tőle, hogy a Pick szalámi kóser-e. Mire mondta a rokonoknak, hogy "peeeersze"! Aztán hozzátette (magában): "ha finom, akkor kóser!"

A magyarnak a kolbász az egy éltető erő, az ős-táplálék. Lehet gyalázni, mert zsíros, fűszeres, fokhagymás - de elszakadni tőle, na azt azért nem! Próbálják kozmetikázni, vannak kiútkeresések a helyzetből, amiket két irányzatban tudnék definiálni:

1. Mangalica kolbász. Ősmagyar gyesznó, hasznos koleszterin.
2. Szárnyasítás. Legyen benne pulyka is meg lepkeszerű is, vagy benne, vagy a nevében, hogy ezáltal a könnyedség sugalmazásával elaltassuk a polgár gyanúját, hogy mégse egészen wellness módon táplálkozik.

Tradicionális Pick márkánk sem tudja, mit csináljon már kínjában, úgyhogy a "pille" és a "leheletvékony" sonka után újítottak egy nagyot a pille kolbász "személyében". De már maga a kifejezés is hihetetlen antagonizmust érzékeltet, amit aztán visznek tovább a reklámfilmben, ahol egy szürke fiú és egy piros-narancs lány lakása kettévágva és kétféleképpen berendezve, hogy aztán a vacsora-asztalnál találkozzanak, és jól egyetértsenek abban, hogy a KÓBÁSZ csak pillésítve és pulykásítva finom.

A marketing fogás nyilván be fog jönni egy bizonyos célcsoportnál (azoknál, akik fogyókúra okán nem esznek levest, mert hízlal, csak kekszet esznek a mézes-tejszínes kávéhoz, hiszen az úgy finom). Én azért továbbra is a piaci, füstölt illatú, fokhagymás parasztkolbászt eszem, csak épp nem kétpofára.