Nálunk most szakad a hó, rettenetesen hideg van, és ilyenkor az ember igazán a forralt bornak és egy jó kis sültnek szokott örülni. Ma megosztom kedves Olvasóimmal azt a két egyszerű, ámde különleges receptet, amitől az én forralt borom és pulykasültem sokkal finomabb, mint másé.:)))

A leírásban igyekszem követni a szakácsműsorok nyelvezetét, amiben mindig sültünk, desszertünk és levesünk van (egy nagy túrót, én csak nézem a tévét, nekem nincs semmim, maximum fél csomag földimogyoróm), és a hihetetlenül összekavart igekötőket. (Az átlag háziasszony felforralja a levest, a szakács meg beforralja. Az elkészült krémet a háziasszony lehűti, a cukrász kihűti. A múltkor olvastam egy kertészek számára íródott anyagot, abban ugyanez a sztori volt, úgyhogy meg is állapítottam, hogy a szaknyelv attól lesz szaknyelv, hogy felcseréli az igekötőket.)

1. Forralt bor narancsliget módra

Kell hozzá (1 adaghoz):

• fél bögre bor - minél jobb minőségű, annál finomabb lesz a forralt borunk is
• fél bögre víz
• fél narancs szeletelve
• fahéj (egész)
• szegfűszeg (egész)
• cukor ízlés szerint

Ezt lehetőség szerint jó sokáig áztassuk, hiszen a forralt bort épp csak átforralni kell, nem főzni, és akkor pedig sehogy se tudnának kijönni az ízanyagok olyan rövid idő alatt.

2. Pulykamell egészben sütve fokhagymával gazdagon tűzdelve

Ezt a receptet akkor fejlesztettem ki, amikor a kisded elkezdett húst enni, és - valamit érezhetett a gyerek - nem ette meg a bolti feldolgozott húskészítményeket, amiket eleve nagyon nagyon ritkán kínáltam neki. Ki kellett találni valami olyat, amit nem kell minden nap megfőzni vagy megsütni, de mégis tökéletes vacsora. 

Akkor jutott eszembe, hogy Angliában pl. ilyenek mint hogy szalámi, virsli, párizsi nem is léteznek, ott a felvágott szó szerint felvágott, ott a szemed előtt nyeszeteli a méretes sült pulykacombot a néni (szigorúan sapkában és nejlonkesztyűben!).

Több változatban is elkészítettem már, a nagy kedvenc a fokhagymás.

Kell hozzá:

• egy ígéretes darab pulykamell egyben (nem szelet!) - nálunk olyan negyed kg az, ami kitart pár napig, de nem punnyad ránk
• fél fej fokhagyma
• só
• kevés olivaolaj
• disznózsír (legalább 2 nagy evőkanálnyi)

A pulykamellet lehetőség szerint a sütés előtti napon készítsük elő. Hegyes késsel lyukakat szúrkálunk bele, és jól belegyömöszöljük a lyukakba a fokhagyma gerezdekből vágott csíkokat. (Ha nem nyeszeteljük fel a fokhagymát, akkor a levek nem tudnak hogyan beleivódni a húsba.) Besózzuk.

Kevés olivaolajat öntünk egy serpenyőbe, majd a húsdarabot beletesszük, és közepes lángon körbesütjük. Úgynevezett kérget kell sütni a húsra, ami majd nem engedi kifolyni belőle a finom húsleveket. Igazából akkor jó, ha már olyan jó kis piros, bár ekkor a belseje még nyilván nyers.

Egy jénai tálba (abba a maradékba, ami még nem robbant szét rizsfőzés közben) beletesszük a disznózsírt, rátesszük a húst, majd rá a tetejét, be a sütőbe és teljes lángon 30-40 percig sütjük. Utána levesszük a tetejét, és még megküldjük egy 5-10 perces sütéssel. 

Igazán ínyencek a zsírba tehetnek vöröshagyma karikákat és almaszeleteket.

Ha szeretjük a zsíros kenyeret (nyáron isteni volt egy kis friss paradicsommal, paprikával!), akkor akár annyi zsírt is tehetünk a húsra, hogy szinte ellepje. 

Szabály: akármennyi fokhagymát teszünk egy húsdarabba, az sosem lehet sok! Nem létezik az a fogalom, hogy "elfokhagymáztam" a sültünket.

Kérdés esetén írjatok bátran (agglegények számára készségesen definiálok), de most megyek, mert lejárt a 40 perc, kiveszem a sültünket a sütőből!:)))