Nem tehetek róla, de két jó példa után kénytelen vagyok egy rossz példát kivesézni. Korábban már említettem azt a vállalkozót, aki majmolandó egy másik vállalkozót, Volvót és GPS-t vett magának, nyilván hogy könnyebben be tudjon majd menni az APEH-ba, ha behívják a több százezres tartozása miatt. Ez a vállalkozó - nevezzük csak Okos Tojásnak - nem egy egyszerű iparágban tevékenykedik, tehát sokkal inkább észnél kellene lennie, mint másnak. Neki azonban jellemzője a "ki ha én nem" hozzáállás, és az abszolút pénzéhes egyszerűség.

A vállalkozást elég régen kezdte, még a rendszerváltás környékén, kétkezi melóval. Aztán a kialakuló kapcsolatrendszer vitte előre a céget, és sodródott bele a létszámbővítésbe is, ami személyiségtorzulást is eredményezett ("én vagyok az okos főnök").

Nézzük, milyen vállalkozási baromságokat vonultat fel az illető - az okosok meg tanuljanak a hibájából!

A vállalkozás tulajdonviszonyai

A vállalkozás Okos Tojás és Okos Tojásné 50-50%-os tulajdonában van. Tojásnét gyakorlatilag üzleti analfabétának is nevezhetjük, ő csak a pénz csörgésére figyel. Egy időben az egyik kis Tojáska is a cégnél dolgozott - a "gyereket" a meglepetés erejével érte a közlés, hogy amennyiben a kft. bedől, a családi ház is rámehet a kabarétréfára. Tehát a tehetetlenségi erő mozgatja a dolgokat, dinasztia ebből csak akkor lesz, ha a csődtömeg is vagyoni értékkel bíró jószág lesz. Nyilvánvaló persze, hogy egy ilyen szituban az lenne javasolható Tojásnénak és a kis Tojásoknak, hogy legalább legyenek tisztában a nagy üzleti döntések kockázatával.

Ügyfelek megválasztása

Okos Tojást a pénz mozgatja. A vállalkozás indulásakor még becsülte a sűrű fillért, mára azonban már csak a forint ér neki valamit, a kis megrendelőkkel nem foglalkozik. A csengő forintokért sokat és buzgón kell nyalni (ez azért Okos Tojásnak nem esik nehezére, még akkor sem, ha a nyalás azzal jár, hogy embereit kell duplán dolgoztatnia, vagy olyan munkát kell bevállalni, amit az emberei fizikai teljesítőképességük határán tudnak csak ellátni). De mint említettem, nem egyszerű az iparág.

Több mint másfél éve a BKIK-ban volt egy ingyenes előadás a követeléskezelésről. Szóltunk Okos Tojásnak, hogy jöjjön el, nem kerül semmibe, biztos hall hasznos dolgokat. De természetesen nem ért rá, sürgős spinning órája volt. Pedig ha eljött volna, hallhatott volna olyanokat, hogy hogyan kell megkötni egy szerződést, hogy mennyit számít, ha az ember aláírás előtt átnézeti a szerződést egy hozzáértővel, akinek van benne gyakorlata, hogy majd ha gondok adódnak, hogyan lehet behajtani az ellenértéket.

Eltelt pár hónap, és Okos Tojás nagy arccal mesélte, hogy hány milliós szerződést írt alá a BESZAR céggel. (Utóbb kiderült, a szakmában mindenki figyelmeztette, hogy ne tegye, nem lesz kifizetve.) Mikor az első részletet kellett volna behajtani, akkor is mondtuk neki, hogy menjen el a követeléskezelőhöz, de nem ment, mondván, hogy majd Tojásné elintézi. Tojásné sajátságosan agresszív és sűtparaszt stílusa azonban csak családtagjait és a kisebb adósokat tudja megrémíteni, egy ilyen rutinos nem-fizetőről lepergett. Addig-addig, míg a BESZAR becsődölt, és a szépen csengő milliók az eljárás idejére bennragadtak...

Tanulság: a Nagy Bevétel akkor lesz nagy bevétel, ha valóban ki is fizetik. Megfontolandó, hogy egyrészt szükség van-e a ki nem fizetett számlákkal járó feszültségre, illetve ha már valaki kockáztat, legalább ésszel tegye.

A vállalkozás marketingje

A fentiekből nyilvánvaló, hogy Okos Tojás marketingje kimerül abban, hogy ismer 10-20 embert. A dolog persze kockázatos, hiszen bármi történhet. Két irányból is próbáltuk befolyásolni Okos Tojást: 1. járjon el vállalkozói összejövetelekre, építsen újabb kapcsolatokat, 2. honlapján csináltunk egy kis átalakítást, hogy meg is találják az új vevők. Az első pontra nem reagált, a második esetben pedig mondhatni elégedetlen ügyfél lett belőle, ugyanis nagyságrendileg megnőtt a honlap alapján az érdeklődők száma, akik folyton folyvást árajánlatkérésekkel zaklatták, ahelyett, hogy csak annyit mondtak volna: "Okos úr, megrendelek Öntől egy munkát 30 millió értékben. Hova utalhatok?"

A vállalkozás adminisztrációja

Okos Tojás évek óta ugyanazzal a könyvelővel dolgoztat. Számtalan esetben kiderült, hogy a könyvelő nem igazán érti a szakmáját, nem tud határidőket betartani és betartatni, Okos Tojás mégsem keres másikat. Vajon miért nem? Tök mindegy, az időzített bomba folyamatosan ketyeg a vállalkozás alatt. Teljesen nyilvánvaló, hogy itt bármiféle pénzügyi elemzés nevetséges lenne, örülnek, ha valahogy elvergődnek a napi adminisztrációban.

Személyzeti kérdések

Okos Tojás személyiségtorzulása az évek alatt még a leghűségesebb, leginkább hozzáértő munkatársánál is azt eredményezte, hogy betelt a pohár. Otthagyta, részben azért, mert a BESZAR munkára beígért prémium nem érkezett meg a dolgozókig... A kis Tojáska is többre hivatottnak érezte magát egy szál nyomorúságos gimnáziumi érettségivel a zsebében, mint hogy apja cégében robotoljon, így ő is pattant (azóta eltartatja magát egy nővel).

Összességében véve azt gondolom, az Okos Tojás Kft. nem egyedi példa a hazai viszonyok között. Kényszervállalkozásként indult cégek nőtték ki magukat kisebb-nagyobb vállalkozássá, de a vállalkozó személyes intelligenciája nem érte el azt a szintet, ahol meg tudná állapítani, hogy mikor és milyen külső szakember segítségére van szükség (és itt most elsősorban a követeléskezelésre célzok), illetve sz@rrágása azon a szinten mozog, hogy sajnál 10-20-30 ezret kiadni egy milliós szerződés véleményeztetéséért. A fogyasztói társadalomba eközben olymértékig belecsúszott, hogy vállalkozása szempontjából valószínűleg fontosabbnak ítéli meg a Volvót, mint egy jól végiggondolt honlapot, vagy akár a honlapra alapozva átdolgozott üzleti stratégiát.

Végezetül kéne egy jóslást mondani a vállalkozás jövőjét illetően. Tojás és Tojásné túl mélyen belekerültek már a pénzhajhászás bűvöletébe, míg a gyerekek nem az ésszerű vállalkozás alapjait tanulják meg tőlük, csak a pénz imádatát. Őutánuk tehát senki sem fogja folytatni a családi üzletet. Hogy ők meddig tudják vinni, az is kérdés, hiszen az örökös nagy lóvé-nagy kinnlévőség felőrli az idegeket, és nagyon könnyen eredményez végérvényes bedőlést. A likviditás menedzselését Tojásné amúgy is csak zökkenőkkel tudja végezni (magyarul előfordul, hogy egy huncut garas nincs a bukszában, hogy egy liter tejet vegyenek, de 1 hét múlva ott terpeszkedik a falon a lapostévé és a házimozi). Egyre nagyobbak a kilengések, így abban pillanatban dőlnek majd be, amikor a családban már nem lehet kölcsönkérni.