Erősen azon az állásponton vagyok, hogy a magyar termelőket kell támogatni. Ez részünkről nemcsak hazafias elhatározás, de józan megfontolás is, azért, mert amit a magyar termelő állít elő, annak van ÍZE. Megdöbbentő módon kolbász íze van a kolbásznak, eper íze az epernek és a többi.

Hetek óta a piacon jártamban-keltemben azt fürkészem, vajon ki a termelő, és ki az eper nepper.

 Az eper termelő eddigi tapasztalataim szerint a következőkről ismerhető fel:

1. homokozólapáttal görgeti az epret a zacsiba - dolgozott vele eleget, nem akarja, hogy összetörjön

2. kézzel írott ártáblája van, A4-es papíron

3. nincs extra, lefóliázott eperképe, amit kiakaszt a standra nagy EPER felirattal

4. kerek perec megmondja, hogy a sok eső már szétrohasztotta az epret, mostmár nem várható túl sok, legalábbis náluk nem

5. nem ő a legolcsóbb

6. vagy csak epret árul, vagy még maximum 1-2 féle terményt (legjobb, ha egyenesen még egy pár szál füstölt kolbászt, mert akkor sejthető, hogy van némi köze a mezőgazdasághoz)

7. semmi körülmények között nincs olasz vagy spanyol felirat a faládáján, sőt, kicsit megsötétedett, avíttos ládái vannak

8. látszik rajta, hogy alig várja a piac végét, leginkább úgy jött ki, mint akit hátulról lökdösnek

Mindent összevetve első ránézésre kicsit olyan a történet, hogy az ember pont őhozzá nem menne vásárolni, de miután egy kedves, egységes feliratokkal bőven ellátott standról bevásárolja az ember a legolcsóbb epret, és lepattan róla a foga, mert hogy valójában gumiból van, mégiscsak győz a minőség.