Jönnek a mailek, jönnek, de csak nem látom a beérkezett üzenetek között. Naná, hogy nem, mert be van állítva, hogy egyből a törölt üzenetek közé tegye eme feladó közlendőit.
Egy kerületi étterem, a Tonett küzd időnként, hogy beférkőzzön személyes terembe. Nem sikerül neki.
Most a levél tárgya ez volt:
Persze, azért ez nem egy Enigma kód, hogy ne találjam ki, mit akarnak, de alaphelyzetben nem akarom fejtegetni.
Megnyitom a mailt - csakis a blogbejegyzés kedvéért - és látok egy csomó négyzetet, amit a gépem nem nyit meg, ugyanis a mailben le van tiltva, hogy megnyissa. Ha lusta vagyok, és a kétféle kódfejtésből már elegem van, akkor nem gördítek lefelé, és nem olvasom el, hogy miféle remekbeszabott foci vébés, tévénézős ajánlattal kerestek meg engem (akit egyébként iszonyatos módon nem érdekel a foci).
Két oltári nagy pofont kapott a webergonómia, mint olyan. Az üzenet és a reklám volt az érdekes, nem a potenciális vevő, akinek a gépén meg kéne jelenni normálisan, rendezetten, olvashatóan.
A harmadik pofon a leiratkozási dolognál figyel be:
És a link nem kattintható... Válasz mailt meg ne küldj, mert nem nézik.
Ha bemásolom az egyébként nem kattinható linket, angol nyelvű instrukciókkal ellátott PHP oldalra futok be, ahol két kattintással le is tudok iratkozni - elvileg. A gyakorlatban majd meglátjuk, sikerült-e.
Tanulság: szpemelni is csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Úgy érdemes.
