Egészen borzasztó ez a helyzet a vörösiszappal. Sok olyan kérdést lehetne boncolgatni, amik egyrészt politikai fejtegetések lennének, másrészt az általam nagyon fontosnak tartott méregtelenítési témával állnának összefüggésben, de ezt most mellőzöm.
Amint itt állt a katasztrófahelyzet, már üzemelt a 1752-es Nemzeti Segélyvonal, aminek a hívása 250 Ft-ot jelent. Abban a pillanatban, ahogy az első híradásban ez elhangzott, az uram már akarta is tárcsázni a mobiljáról a számot, de nem működött. Ugyanis Telenor (leánykori nevén ugyebár Pannon) előfizető...
Most persze lehet mondani, hogy biztos azért nincs megállapodás a Telenor és a Nemzeti Segélyvonal között, mert hogy az utóbbi biztosan jobbos, a Telenor meg balos (vagy akármilyen). De meg kell hogy mondjam, ez engem nem érdekel. Én, ha meghallom az első segélyvonal számot a rádióban, akkor én azt hívni akarom. (Azóta van egy Vöröskereszt szám is, ahova 200 Ft-os SMS-t is lehet küldeni, de ez 2 napja még nem volt.)
Gondoltam, megnézem én, mennyire van agyonturbózva a Telenor "hű de nagyon jó állampolgárai is vagyunk mi ennek az országnak" (good citizenship névre hallgat ez a része a vállalati filozófiáknak általában) a Telenor weboldalán.
Hát tessék:
Könnyek gyűlnek ilyenkor mindig a szemembe.
Én nem tudom, miért nincs megállapodás. Biztosan azért nincs, mert a Telenor - mint remek polgára ennek az országnak - nem tud üzletileg jól kijönni egy ilyen segélyvonalas együttműködésből. Egy picit át kéne kalibrálni a marketing költségvetést. Kevesebb média és a szórólap, több hozzájárulás. Többet is hozna a konyhára. Ugyanis praktikusan egyetlen reklámot nem tudok most felidézni, de ezt egészen biztosan hosszú időre megjegyzem én is, meg a sok más Telenoros... És biztosan nem kötök újabb hűségszerződéses történetet.
Ezek után azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért írtam a Facebook cégadatok oldalára a Küldetésünk rovatba ezt: