Annyi uborka van a piacon, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Azt nem is néztem, hogy vették-e, de ráérő időmben azért elgondolkodtam, mi vezetett most oda, hogy a magyar uborka PR-ja érdekében a minisztertől a főkofáig mindenki nyers uborkát majszol a kamerák kereszttüzében, hogy meggyőzze a népet, ez bizony nem a spanyol-német kakaföldről származó ubi.
Kezdem ott, hogy félreértés ne essék, én a magyar termelő pártján állok.
(kép forrása: Daily Mail)
Akkor hát ki a hibás azért, hogy ide jutottunk? Elsősorban a kereskedők, a zöldségesek, másodsorban pedig a termelők maguk.
A történet ugyanis úgy indult, hogy megismerkedtünk a régen csak hazalátogató 56-osok elmeséléseiből ismert zöldségekkel, amik valójában génkezeltek voltak. Génkezelték a pingponglabdát, hogy paradicsomnak nézzen ki. Annak idején el se tudtuk képzelni, milyen az, ha egy zöldségnek nincs zöldség íze. Mára már mindenki tudja.
Amikor a fogyasztó erre rájött, elkezdte keresni a drágább, de magyar terméket. Mindannyian tudnánk történetet mesélni arról, hogyan sasoltuk a háttérben megbúvó faládát, vajon van-e rajta olasz, spanyol, arab felirat, amiből a zöldséges nagy fityekkel átpakolta a cuccot egy ütött-kopott magyar ládába, és fölé rakta a feliratot, miszerint MAGYAR.
Vagyis: a dolog úgy áll, hogy ha a zöldséges az anyja életére is esküszik, hogy ez bizony magyar, a nép nagy százaléka ezt már biztosan nem hiszi el.
A termelők, akik egyébként jó esetben éjt nappallá téve dolgoznak a földön (ha meg nem, akkor őrzik a terményt, nehogy segítőkész cigányok a beteg uborkákat is orvoshoz vigyék, mint tették azt állítólag a minap két 80 kilós disznóval, akik állításuk szerint betegen kóvályogtak az út szélén, stoppoltak, és kérték, vigyék őket orvoshoz), nyilván tisztában voltak ezzel a turpissággal, csak épp nem tettek ellene semmit. Pedig a hosszú távú érdekük azt kívánta volna, hogy vagy maguk találják meg az utat a vevőkhöz a piacokon, vagy létrehozzanak valamiféle szövetséget, ami valóban garantál.
Mert ami itt kérem tisztelettel létrejött, az nem más, mint a fogyasztói bizalom totális elvesztése. A magyar terméknek jó a híre itthon is, a vevők keresik, kérdezik (a válasz MINDIG az, hogy igen, magyar...), de ők se hülyék, tudják, hogy átverik őket.
Még mielőtt valaki megkérdezi: nem tudom, mi a megoldás. Olyan ez, mint egy kapcsolatban, amikor az egyik fél félrelép, és a bizalom csak nem akar helyreállni. Részemről én továbbra is a piacon vásárolok, igyekszem azoktól, akikről úgy sejtem, hogy termelők, oszt jónapot. A kereskedőket meg visszamenőleges hatállyal úgy el kéne verni, mint szódás a lovát. Ugyanis a nem magyar áru fölé kiírt "magyar" felirat a fogyasztó megtévesztése az áru kelendőségének fokozása érdekében.
