Az a vicc, hogy ez nem reklámmúzeum. Ezek manapság is futnak odakint. Annyira más a kommunikáció és a testbeszéd, hogy nem is érthetjük. A nyelv kinyújtását a felnőttek is használják ritkán, ha nagyon indulatosak. Kb. azt jelenti, mint amikor nálunk valaki a középső ujját az arcod elé tartja felemelve. Ezért mégjobban nem értem a McDonalds reklámot. nem is fogom soha, pedig most megpróbáltam átgondolni és írni valami nagy okosságot, de nem megy. Kint teljesen más jelentőséggel bírnak a különböző testi megnyilvánulások. Például végtelenül elítélendő és undorító, és nagy megbotránkozást kelt, ha valaki egy papírzsebkendőbe nyilvános helyen vagy egy irodában kifújja az orrát. Ezzel szemben viszont teljesen elfogadott, ha a veled találkozó nő vagy férfi az egész napot végig szipogja, szörtyögi, olyan módon ami nálunk azonnal kiveri a biztosítékot.

Valós fogyasztói igények, vagyis keresleti piac:
Vannak a nagyobb japán városokban(talán már a kisebbekben is) nagyon érdekes shopok. Kis üvegcsében (kb olyan, mint a HiPP bébiételes üveg) női bugyikat árulnak. Csakhogy használtakat. Tényleg. Az ár magasabb, ha az üvegben va egy kis fénykép a használójáról is. A vevők (tömegével) középkorú férfiak. A termék előállítói főként középiskolás lányok, akik nem is keresnek rossz zsebpénzt ezzel. Kint egy új bugyi 10000 Yen. ( 1 Yen = 1,5 Ft) (elég drága alsónamű, de ne feledd, a világ legdrágább országában vagyunk.) Használtan 15.000 Yen-ért veszik meg tőle a bótosok, ha van foto is, akkor akár 20.000 is lehet. Megvásárolni pedig 23 és 30.000 Yen között tudod ezeket a kis szuvenírokat. Én elsőre nem hittem ezt el, pedig bevittek a boltba, megmutatni. Nem hittem, hogy erre lehet kereslet is. De az eladó arra panaszkodott, hogy sajnos néha nincs mit eladjon..... Teljesen másként kezelik a szexualitást is. Simán beül melléd a közfürdő forró vizébe egy gyönyörű nő anyaszült meztelen, de ha felöltözött állapotában meghívod egy italra, akkor vérig sértetted. Esélyed sincs. A bugyik reklámja nincs a nagy hálózatok TV-iben, de egy kinti ismerősöm estére telán küld egy anyagot erről is ,ami a helyi tévében fut.
(érdekesség az én irodámból: 5 perccel ezelőtt ugyanezt a szöveget feltöltöttem egy teljesen másik blogra, ahol nem is ez a téma, nem néztem a NetNewsWire-ban, hgy éppen hol vagyok, csak írtam. Jól megleptem az olvasókat......)

Látnod kéne, milyen képet vágok, amikor olvasom a kommentjeidet. Ettől a bugyi dologtól csak néztem, mint tyúk a piros kukoricára. Nagyon nem tudom, meg tudnám-e szokni azt az országot.

Egyébként régebben egyetlen innovatív marketing dolgot hallottam Japánból (igaz, nem is kavartam utána): egyesével csomagolt papírzsebkendő, aminek a csomagolóanyagára van nyomtatva a reklám, és az aluljárókban osztják. A fentiek tükrében nem is értem, miért. Hiszen ha végigszörcsögik a napot...

Használnak papírzsepit néha, de elmennek a WC-be hogy kifújják az orrukat.
Legnagyobb reklámja egyébként a WC-knek és az élelmiszereknek van. Ilyen vacak ropikat, meg rágókat, édességeket nyomnak nagyon. persze az étkezés-kultúra is teljesen más.
Egy alkalommal vendégségbe hívtak egy vidéki városba egy családhoz (ritka dolog) és szőlővel kínáltak. Finom volt, ettem is vadul. Azt vettem észre, hogy gyűlik a vendégsereg, szomszédok, rokonok, vagy mittudomén kik, de egyre többen lettek, és mind engem bámult, és sugdolóztak, meg néha rendesen röhögtek. Kicsit kellemetlen volt már a helyzet, néztem, magamon, hogy mit röhögnek, de nem láttam semmit. Mire egy kislány, -úgy 8 év körüli- megkérdezte, hogy Amerikában a banánt is héjastól eszik????---Ugyanis japánban senki nem eszi meg a szőlő héját és magját, hanem a szájukban szétválasztják és egy kis tányérkába köpködik (elég gusztustalan) Ekkor jöttem rá, hogy remek látványosság voltam mindenkinek emiatt a szőlőevés miatt. Voltak olyan aranyosak, hogy átszaladtak a szomszédokért, hogy k is lássanak egy ilyen csodabogarat Persze mindezt nagyn kedvesen tették.
Ja és az "Amerika" Másfél év után sem értette meg sok japán ismerősöm, hogy NEM VAGYOK AMERIKAI. Sokuk sámára van ázsiai ember és amerikai. Tudom, hihetetlen, de igaz. Tanabe-ban tartottam egy kicsi előadást arról, hogy egy külföldi milyennek látja japánt, negyed órát beszéltem magyarországról, mire a végén az egyik diák felállt és megkérdezte, hgy Amerikában is szoktak-e főtt rizst enni reggelre?
És nem csak az egyszerű emberek gondolkodnak ilyen furán. Egy alkalommal az egyetemen hivatott a dékán, és eladta, hogy a egyetemi könyvtárba érkezett egy cseh nyelvű rövid anyag, és hogy én lennék-e szíves azt lefordítani. Mondom neki, hogy én Magyar vagyok, nem beszélem a Cseh nyelvet. "Dehát ugyanolyan betűket használnak Önök is!" mondta erre. Feladtam, 4 oldal volt, elmentem a könyvtárba és egy cseh magyar szótár segítségével (mert lyen volt az egyetemi könyvtárban!!!!!!!! hogy inek, ezt nem tudom) lefordítottam az anyagot. Persze az áttételek miatt igen kétséges hatékonysággal.
Mindent összevetve: Soha nem merészelnék marketinggel foglalkozni japánban, mert felkopna az állam.