Sokat háttértelevíziózunk az utóbbi időben. Mivel szeretünk enni, így sokszor kattintunk a TV Paprikára, de az utóbbi időben én sokszor kattintok onnan vissza is. Tudom, hogy a tévé egy olyan doboz, amit ki is lehet kapcsolni, de egyébként meg még egy olyan is, ami egy áru, és fizetünk érte nem is kevés előfizetési díjat. Magyarán a tévéműsor miatt lehet nyugodtan háborogni! A TV Paprikán figyeltem meg a következőt:

1. A reklámok előtti és közti rövid zenécske (ami pl. az MTV-n is van) olyan mértékben teszi próbára az ember monotóniatűrését, hogy az hihetetlen. Minden zeneszerzőt, aki pénzt vesz fel egy ilyen kis zenécskéért, egy kényelmetlen széken ülve kéne végezze, miután 24 órán keresztül percenként a fülébe nyomják a művét. Garantált gumiszoba.

2. Vannak divatok mindenütt, így a fotózásban és a filmezésben is. Van egy operatőr barátunk, őt kérdeztük meg róla, hogy miért muszáj a kamerát össze-vissza mozgatni, de ő se tudta. Ezt az ingadozást most a TV Paprikán tovább fokozták: az operatőr zoom-ol ide-oda, így 5 perc tévénézés után már egyrészt ideges az ember, másrészt tengeribeteg az ingadozástól. És a poén: a zoom SOSE a kajára jön ki. Vagyis miközben én azt akarom nézni, hogy a szakács hogyan süti ki a szalonnát vagy aprítja a hagymát, kénytelen vagyok ráfókuszálni a háttérben álló borosüvegre vagy téglafalra. Élvezhetetlen lesz tőle a műsor. De kétségkívül művészi... Csak egy ilyen sz@rért majd háromszor meggondolom, hogy fizessek-e.

Remélem, hamarosan eljön az az idő, amikor minden csatornának egyesével kell megküzdenie, hogy legyenek előfizetői, nem csomagban fogják adni őket. Na, utána a csatorna tulajdonosa fogja a művészi hajlamú, ám valószínűleg a kávé melegítésén kívül egyéb gasztronómiai trükkre képtelen operatőrt fültövön vágni szívlapáttal még egy ilyen zoom-csoda után...