Mi és ti, akik ezt a blogot írjuk és akik olvassátok, el se tudjuk szinte képzelni, hogy milyen az, amikor valaki nem él benne ezekben a dolgokban. A minap a Rádiókabaréban hallottam egy jó szöveget (sajnos nem tudom, melyik stand-up-os sráctól, pedig megérdemelnék, hogy már megjegyezzük a nevüket), hogy van, aki a 3D galériára azt hiszi, hogy ott mindösszesen 3D látható. Ezen jót kacarásztunk, de a helyzet az, hogy amikor az ember akár a weben dolgozik, akár máshol, mindig tudni kell visszaemlékezni arra az időre, amikor még semmit se tudtunk az adott dologról. Ez egyszerűen empátia, ami a józan paraszti ész mellett a jó marketing másik alappillére. (És akkor már nagyjából el is mondtam, hogy hogyan csinálhat remek marketinget az, aki mondjuk sose tanulta. És  ezt az észt most ingyen osztottam, hírlevél feliratkozás és CD vásárlás nélkül.:))))

Tehát ott tartottam, hogy a 3D galéria nem 3 darab D betűt tartalmaz...

Rendszeresen nézzük a weboldalaink webstatisztikáit, legfőképp a keresőszavakat, amikkel az adott oldalra érkeztek a látogatók. (Az, hogy az "ingyen letölthető szakdolgozat" micsoda forgalmat generál ennek a blognak, az erkölcsi kérdés, és nem is akarom ismételni önmagamat.) Most két jelenséget szeretnék kiemelni:

1. "Csak így tudom újra megtalálni" - jelenség

Ebben az esetben tisztán látható, hogy az illető valamilyen keresőszó beírása után jött a blogra (vagy a weboldalra), és legközelebb csak úgy tud idetalálni, ha újra beírja ugyanazt a keresést. Például ha erre a bejegyzésre befutnának "3D galéria webhasználat" kifejezésre, akkor a webstatisztikában azt látnánk, hogy másnap, harmadnap és még azon túl is minden nap van egy ilyen keresés, ami nem minősül új látogatásnak a webstatisztikai szoftver szerint. A jelenség mögött az húzódik meg, hogy az emberek egy része nem tudja használni a Könyvjelzők avagy Kedvencek menüpontot a böngészőben. Megjegyzem, a neten elég nehezen is értelmezhető a "könyv" kifejezés, úgyhogy itt most megvédem a lami júzert.

2. "Aladdin csodalámpája" - jelenség

Az egyik legmulatságosabb és egyben a legszomorúbb jelenség. Az húzódik meg a hátterében, hogy a felhasználó mindenhatónak tekinti a Google-t, úgy gondolja, hogy oda bármit beír, előugrik a dzsinn a palackból, és megmondja, mit tegyen. A minap volt egy ilyen rákeresés a blogra: "apró cukorka 3 betű". Szerintem PEZ. De keresztrejtvényfejtő részlege még nincs a Google-nak... A gurgulázó nevetgélés után meg kell állapítanom, hogy szörnyű irányba fog mutatni mindez. Ugyanis ha a neten egyre több hülye fogja leírni a hüjét pontos j-vel, akkor egy idő után a helyesírási és egyéb döntésekben is a Google fog dönteni. [Sajátos, hogy állami pénzen finanszírozott hivatalok a Google alapján döntenek bizonyos marketing szakmai kérdésekben, anélkül, hogy akár a keresőmarketinggel, akár egyéb webes dolgokkal tisztában lennének. A történetet részletesebben is kifejtem majd, ha a hivatal malmai megőrlik a kérdést...]

A Google ilyesféle mindenhatóságával kapcsolatban pedig kénytelen vagyok idézni a nem éppen szalonképes graffitit: "A sz@r finom. 5 milliárd légy nem tévedhet." (Jó, lehet, hogy billió, de ez mindegy.)

Még pár szó arról, hogy mit tegyünk ezekkel a webhasználókkal, miután irodánk magányában jól kiröhögtük magunkat, és megállapítottuk, melyik ketrec kerítése volt túl alacsony az Állatkertben. Nem tehetünk mást, mint megfigyeljük a jelenséget, megállapítjuk, mi áll mögötte, és ALKALMAZKODUNK. Ha a júzer nem tudja, hogyan kell megnézegetni a képeket - lehet akár az éppen egy 3D galéria, vagy csak simán indexképes megoldás - akkor olyan megoldást kell keresni, amivel többé-kevésbé kiszolgálom a szűk keresztmetszetet. Persze ez csak akkor igaz, ha el akarok adni neki... Mert a magam szórakoztatására lehetek annyira önző, amennyire csak akarok!:)))