Olvasgattam én ezt a Budapesti Újságot, ami a Budapesti Piac bukfenc része. (Megfordítod az újságot, és onnan indul.) Van benne a cikk, amely szerint a Magyar Energia Hivatal megállapította, hogy túlszámláztak az áramszolgáltatók, méghozzá a következő mértékben:
- ELMŰ - 33,6%
- DÉMÁSZ - 21%
- E.On - 13%
- ÉMÁSZ - 4,7%
Hát mondom, ez derék. A recept tehát a következő: ugyanazért a dologért számlázz úgy, hogy élő ember meg ne értse, mi van a számlán. Írj rá mindenféle vajákos dolgot, mint például tömbdíj és egyéb megjegyezhetetlen szavakat. Ne foglalkozz vele, hogy te vagy a szolgáltató, a fogyasztó meg hát mégiscsak vevő, a monopolhelyzet mindent lehetővé tesz, lehetsz bármilyen pofátlan.
Mikor idáig jutottam, jött egy bekezdés, amit 3-szor olvastam el, mert nem akartam hinni a szememnek. Ide írom, hátha írás közben megértem:
Legalább 60 százalékát annak az összegnek, amellyel túllépte az adott szolgáltató ezt a korlátot, minden fogyasztónak egységes módon, azonos forintösszegben kell visszajuttatnia. A maradék 40 százalékot pedig a rászorultak között kell szétosztani. Ebből a pénzből alapítvványokon keresztül például azok kaphatnak, akiknél korábban kikapcsolták az áramot, mert nem tudták fizetni a számlát.
Amióta szegény Zuschlag ilyen alapítványos móka-kacagás miatt kicsit passzívabban éli napjait, végképp semmi kétségem nincs felőle, hogy milyen sorsa lesz ennek a pénznek. Eddig csak az adómból támogattam az alapítványokat és a szegénysorsú nemfizetőket, de mostmár mint látható, egy szolgáltatónak egy szolgáltatásért fizetett díjam is ott végzi, amivel speciel engem megkárosítottak, mint fogyasztót. Ami nekem visszajár, azt majd megkapja más. No és miért? És ha mondjuk én eddig úgy fizettem ki a számlámat, hogy a számtól vontam meg a falatot, és zsíroskenyéren éltem a hónap felében, akkor mégis mi jogon kérné tőlem a visszajárót más, aki - akármilyen jogos vagy nem jogos okból - nem fizetett? Vagy írjak esetleg az ELMŰ-nek meg a Magyar Energia Hivatalnak, hogy ugyan már, vágják hozzám azt a pénzt, mert szeretnék végre egy kis libamájat enni?
És az emberek már olyan szinten fásultak itt bele mindenbe, hogy erről sehol sem hallani. Foglalkozzunk csak olyanokkal, hogy mikor vezeti be Gusztos Péter a gondolatrendőrséget, és rúgjunk bele ismét azokba, akik megpróbálják követni a józan, becsületes utat. Meg lehet tenni, büntetlenül.