A politikusoknak az a nagy szerencséje, hogy a nép felejt. Elfelejti, hogy ki mikor mit mondott, a szó szerinti idézés meg az idővel bizony erősen átalakul. Kellően sok nem szó szerinti idézés után pedig már mindenki elkezd máshogy emlékezni. Orwell is írt már erről az 1984-ben, nem én találom itt fel a kanálban a mélyedést.

Az EU parlamenti választások előtt mindenképpen szerettem volna még egy bejegyzést áldozni a politikai marketingnek. Most nem azt a részét szeretném érinteni a kérdésnek, hogy mibe is kerül egy SZDSZ vagy MSZP szintű médiamegjelenés (utóbbi esetében egy óriásplakát – citylight – tévé (3 verzióval, apa beszél KIÁ-ban, lánya beszél KIÁ-ban, Schmitt Pál szürkül el szöveggel) – szórólap minden háztartásba – internet amiről én tudok), és nem is azt, hogy ki folytat negatív kampányt és ki nem. Most egy kicsit a dolog PR részéről szeretnék beszélni, vagyis arról, hogy ha valaki szót kap a médiában, akkor ott mit és hogyan mond.

Egy PR megjelenés attól lesz hatékony és jó, ha arra a célcsoportra van szabva, aki azt az adott médiumot fogyasztja. Nem ugyanúgy fogok beszélni egy vállalkozóknak szóló tematikus gazdasági műsorban és egy reggeli kávézgatunk-viccelődünk-bulvárosan hülyeségeket mondunk műsorban. Szintén más „média” egy előadás, ahol kiállok a pódiumra, és ott laptoppal, prezivel nyomom a dumát.

Hogyan lehet felkészülni egy ilyen PR interjúra? Úgy, hogy ráhangolódom azokra, akik azt nézik. Ha bulváros a műsor, és sarokba szorítanak a kérdéssel, akkor az igen-nem szókészletemből válogatok. Ugyanis a sarokba szorítós riporter kénytelen velem kitölteni a műsoridőt, így ha én a provokatív kérdésére igent vagy nemet mondok, ő lesz kénytelen engem kiengedni a sarokból, hogy folytatni tudja a riportot. Ennyi a tanácsom azoknak, akik időt kapnak a médiában. (Én már háromszor-négyszer kaptam.:))) Kétszer a Civil Rádióban, egyszer az RTL Reggeli c. műsorban, egyszer pedig az Echo TV-n, sok vállalkozóknak szóló előadás mellett.)

De hogy visszakanyarodjak kezdő témámhoz, a politikai marketinghez... Sehol sem annyira fontos az a tény, hogy a hallgatóság felejt, mint a politikai marketingben. Egy-egy frappáns médiamegjelenés csak hozzátesz a politikushoz, mint áruhoz, a rosszat meg idővel elfelejtik. (Kivéve persze, ha kurvaországozunk.) A politikus végül is egy semmi, nem fogható, nem szembesíthető, a legkevésbé sem számonkérhető. Nála jobban senki sem árul image-et.

Egy kis nyalánksággal rukkolok most elő. 2002-ben a választási kampányban élénk politikai vitákat folytattunk egy barátommal, és egyszer eljutottunk már a vitában addig a pontig, hogy ki mondta, mit mondott, hogy mondta. Persze mindketten máshogy emlékeztünk, így – elébe menve az újabb vitáknak – papírt és tollat készítettem a távirányító mellé, és onnantól kezdve jegyzeteltem, hogy ki mit mond. Ezeket a papírokat eltettem (Charlie Chan örökérvényű mondásai mellé, mint pl. „Beismerni a kudarcot rosszabb, mint a keserű tea.”), de most elővettem. Mert hogy szerettem volna látni, hogyan beszélt az MSZP 2002-ben, amikor az Orbán-kormány ellen akart választást nyerni, és végül néhány százalékkal meg is nyerte akkori favoritjával, Medgyessy Péterrel (aki a hétvégén elmondta, hogy csúnya dolog ez a negatív kampány, akárki is csinálja...).

Akkor nézzük, és emlékezzünk!

 „Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés.” Lendvai Ildikó

Lendvai Ildikó örökérvényűje bizony bizony eredetileg tartalmazott egy nem túl hízelgő mondatot, amellyel Orbán Viktor szellemi képességeit vonta erősen kétségbe. Gázáremelés lett, még akkor is, amikor gáz se volt, mert a csap, meg brumm-brumm...

 „Bízom benne, hogy a társadalom bölcs, és eljön szavazni, mert megértette, hogy tőlünk nem kell félni.” Szili Katalin

Pécsett nemrég megértették, elmentek, szavaztak. Eredményt ismerjük.

„Tényleg nagyon sok hibát követett el a Fidesz, de ezt tegyük félre, ez engem nem érdekel, majd a közvélemény eldönti, mennyire voltak súlyosak ezek a hibák.” Medgyessy Péter

„A kormányzópárt szamárságokat beszél, én ennek nem örülök.” Medgyessy Péter

„A kormány rendre megtett mindent, hogy kitiltson minket a kormányzati fennhatóság alá tartozó helyekről.” Medgyessy Péter

Hát ja. Ha most a mi Péterünk neve elé nem Medgyessy-t írok, hanem Szíjjártót, rögvest kapkod a szívéhez a jelenlegi kormányzópárt, hogy negatív a kampány.

Összességében: bár a politikai marketing látszólag ugyanolyan, mint a termékmarketing, valójában mégse az. Ha egy termék ilyen szinten szutykolja a versenytársát, az hamarosan a Gazdasági Versenyhivatalnál találja magát (ugye emlékszünk a hagyományos mosópor esetére?). A termékmarketingben folyamatosan le kell tenni valamit az asztalra, hiszen az emberek minden hétvégi bevásárlásnál szavaznak. A politikaiban elég 4 évente produkálni - vagy legalábbis ezt gondolják a politikusok... A termékmarketingben a minőség sok esetben objektíven megállapítható (kiszedi-e a mosópor a gyümölcsfoltot vagy nem), míg a politikaiban kőkeményen az megy, amit a Ries-Trout szerzőpáros mond: a marketing az érzetek csatája. De azt hiszem, egy valami mégiscsak azonos: a hazug embert meg a sánta kutyát hamar utol lehet érni mindkettőben. Még akkor is, ha az a kutya haveri kutya, aki vergődik...

Lezárásképp egy idézet így a választás előtt, amit nem én találtam ki, hanem a neten találtam:

A politikusban és a pelenkában van egy közös dolog. Mindkettőt időről-időre cserélni kell, ugyanazon okból.