A statisztikák szerint a kisvállalkozások 75%-a a marketing stratégia hiánya miatt megy csődbe.

Mit jelent ez kicsit érthetőbb nyelven?

Nincs átgondolva,

• pontosan mitől is lenne ő jobb vagy más, mint a versenytársa
• hogyan fogják őt megtalálni a vevők
• hogyan fogja kibírni az első évet, ami bizton számítható módon csak a veszteséget fogja termelni
• hogyan és miből akar reklámozni

De talán ami még ennél is alapvetőbb probléma, az az, hogy a kérdés soha nem úgy merül fel, hogy "Mihez értek?", hanem úgy, hogy "Miből lehet megélni?". A második kérdésre pedig rém egyszerű a válasz: kábítószerből, nők futtatásából és BKV személyzetis pozícióból. Az első kérdésre én nem tudok válaszolni a t. ügyfél helyett.

Működő vállalkozások esetében is felmerül az a kérdés, hogy ha ment a biznisz X évig, akkor mi okozza azt, hogy egyszer csak hipszasza-hopszasza, csőd következik be. A tulajdonos ilyenkor vagy nem is érti, hogy miért nem megy már úgy, vagy egyszerűen ráfogja az általános gazdasági helyzetre.

Pedig egyetlen egy ok még kevés a csődhöz!

Ha megvizsgálom a környezetünkben működő kisvállalkozásokat, a legtöbbjénél már évekkel ezelőtt látható volt, melyik az a pont a működésükben, ami veszélyes helyzetet idézhet elő. Van, amelyiknél ez a nagy megbízásokra való ráúszás és a kicsik hanyagolása (szaknyelven: kiegyensúlyozatlan vevői portfólió), van, amelyiknél a reklám hiánya, de legalábbis a nem egészen hatékony reklámeszközök használata (ne kerteljünk, szórólapozott az ártatlan...), és olyan is akad, aki vevőit kizárólag egy szűk körből szerezte, és azok tömeges csődje rántotta magával őt is (az építőiparosok lufija durrant elég nagyot, és nem éppen színtelen-szagtalan gázzal volt töltve...).

Az a vállalkozó, aki benne üldögél a maga langyos pocsolyájában, mint Csodálatos Nalaya, uralkodó és díszműárus (ugye tetszenek Rejtőt olvasni? tessenek!), észre sem veszi, hogy közben bizony az a pocsolya kihűlt, és ideje lenne kimászni belőle. Magyarán:

a kisvállalkozók nagy része azért megy csődbe, mert nem tud elszakadni a saját nünükéjétől, évek óta dédelgetett kis vállalkozásától!

Pedig nem lenne annyira nehéz, csak időben kéne lépni, akkor, amikor még nem a csőd szélén ücsörög, és van energiája is hozzá, hogy valami újba fogjon.

Nem a pálya széléről magyarázok, én is megléptem már hasonló stratégiai lépéseket. És nem volt annyira nehéz, mert ami már nem megy, ahhoz az ember azért annyira már nem ragaszkodik. Én legalábbis nem.

Mit csináljon az a vállalkozó, aki szeretné felismerni, mikor van az a pont, amikor lépni kell?

Én erre azt szoktam mondani, hogy ezt a pontot mindig fel lehet ismerni, csak nem szabad ellenállni neki. A JEL tapasztalataim szerint mindig valakinek a képében jön elénk. Valaki egyszer csak elkezd nekünk tanácsokat adni, ötleteket mond, megmondja, hogy miben nem jó az, amit csinálunk. És ami a legérdekesebb: ezek az emberek aztán nyom nélkül szoktak eltűnni az életünkből.:))) Ha jól belegondolok, az én életemben már nem egy ilyen ember volt, és még akkor is, ha nagyon jót tettek velem és nagyon jót tanácsoltak, akkor is eltűntek. Nekik ez a dolguk.

Ezzel a posztommal egy kisvállalkozó barátnőm kétségeire szerettem volna válaszolni, aki elmondta, hogy ma még imádja, amit csinál, és a környezete is ezt igazolja vissza a számára, de mi lesz, ha belefásul? Neki mondtam el ezt, hogy ne aggódjon, addigra fel fog ismerni valami mást, mint vállalkozási lehetőséget. Remélem, hogy ez a bejegyzés másoknak is segített!:))