Kezembe került egy régi, angol nyelvű könyvem, Maurice Baren: How it all began c. könyve, amit egyik repülőutam előtt az utolsó fontjaimból vettem a repülőtéren, és nagy márkák indulását meséli el. A márkák egy része csak a briteknek mond valamit, de akad olyan is, ami számunkra is nagy márka. Csak egy pár gondolat:
Ole Kirk Christiansen a 30-as években Dániában élt, és a gazdasági visszaesés következtében elveszítette munkáját. Szakmája ács volt, így amikor munkanélküli lett, szinte adódott a számára, hogy továbbra is fával foglalkozzon. Elkezdett fajátékokat készíteni a gyerekeknek: jojót, kerekeken guruló elefántot stb. A dán "jól játszani" kifejezésből, a leg godt -ból találta ki a mester a Lego márkanevet...
1902-ben a 19 éves Frank cukorkát árult Tacomában. 1920 környékén Minneapolisba költözött, immáron feleségével, Ethel-lel együtt. A családi konyhában készítettek vajkrémes édességet, amit a feleség szállított ki a környék boltjaiba. 2 évvel később létrejött a Mar-O-Bar nevű cég, amely már 15 embert foglalkoztatott, de első éve totális bukás volt. A következő évben viszont piacra dobtak egy édességet Milky Way szelet néven, amelyet a világ más részei MARS néven ismertek meg...
Berepülőpilóta és a Spitfire egyik tervezője volt Owen Maclaren, aki megöregedve ahelyett, hogy a kandalló mellett üldögélt volna, az unokáját tologatta egy rettenetes babakocsiban. Annyira nehéznek találta a babakocsit, hogy előkapva minden tudását a könnyű, ámde strapabíró szerkezetekről, nyomban meg is tervezte az első esernyőre csukható babakocsit. Így indult a Maclaren...
King Camp Gillette 1855-ben látta meg a napvilágot és szüleit, akik ilyen csúnyán kibabráltak vele a névadásnál, hogy Királyi Tábor névre keresztelték a többre is érdemes kisfiút. Tizenévesen már mindenáron fel akart találni valamit. De mi legyen az? Az ábécé betűin haladt sorban, és írogatta össze, milyen dolgokat használnak az emberek nap mint nap, hogy olyan terméket találjon fel, amit muszáj gyakran venni, és így csúnyán meggazdagodjon belőle. De nem jött össze a dolog. Aztán egyszer csak borotválkozás közben azt vette észre, hogy a borotvájának nincs éle, és megélezni se nagyon tudta éppen. Akkor pattant ki a fejéből az ötlet, hogy kell egy hajszálvékony acél lapoc, ahhoz egy nyél, és már kész is.
Szeretem ezeket a történeteket olvasgatni. Arról szólnak, hogy a sikeres vállalkozáshoz vezető út nagyon sokszor van nehézségekkel kikövezve, de két dolog mindig ott van: a gondolkodás és a kitartás.
