Elég régóta nem tartjuk már számon, hogy hányas Page Rank értékkel bírnak a honlapjaink. Egészen egyszerűen azért, mert semmi jelentősége nincs abban, hogy 1. hanyadik helyen jön fel a honlap a találati listán, 2. mennyit adunk el. De mivel ez egy számszerűsíthető valami, így objektív mérceként szeretik használni a népek.

Amióta beleástam magam a Page Rank dolgaiba, azóta mondogatom, hogy az üzleti honlapokat nézve elég nagy marhaság, és gyakorlatilag kéthavonta beigazolódik, hogy igazam van.

Mi lenne a Page Rank lényege?

A Google szerint annál jobb egy oldal, minél többen hivatkoznak rá. Mert hát ugye azért hivatkoznak rá, mert jó rajta a tartalom. A logika eredete amúgy nem lenne rossz. Mivel az internet egyetemek egymás közti hálózatából fejlődött, és eredetileg arra szolgált, hogy az oktatók dokumentumokat, kutatási jelentéseket osszanak meg egymással, ÉS egyetemi tanár körökben az a legnagyobb májer aki a legtöbb más májer írását olvasta, hivatkozik rá, cáfolja vagy megerősíti, így ez a dolog működött is.

Mi a helyzet az üzleti világban?

Az a májer, aki a legfrappánsabban ír, akinek a sorai közül süt a hozzáértés. Az nem májer, akiről kiderül, hogy baromira nem ért a dologhoz, és a honlapjának az anyagát csak átmásolja, és annak rendje és módja szerint megjelöli, hogy kitől vette át az anyagot. Így tehát a legjobb tartalom nem onnan ismerszik meg, hogy hányan hivatkoznak rá, hanem hogy hányan másolják.

Tudomásom szerint a Google valamit már érzékel abból, ha egy duplikáció jelenik meg valahol máshol a neten, de azt persze nem fogja tudni eldönteni, hogy az az eredeti forrás engedélyével került-e oda.

No de miért van vége a világnak?

Nem, nem azért, mert a National Geographicon hetente kétszer beharangozott apokaliptikus meteor közeledik, hanem mert eljutottunk oda, hogy a honlapunk anyagát megtaláltam az egyik egyetem által készített weboldalon, más neve alatt, forrásmegjelölésként odakenve egy olyan könyvet, amiből ezt így egészen biztosan nem vehette (tekintve, hogy megismerem a szófordulataimat), és természetesen meg sem jelölve minket. (Írtam a tanszékvezetőnek, 2 óra múlva felkerültünk, mint forrás, és a "szerző" lekerült, mint szerző.) De hát kérem szépen, már ide jutottunk, hogy már egyetemi körökben sem dívik a tisztességes hivatkozás.

Ott vannak a jól összerakott weboldalak, azokból lehet szakdolgozatot írni kis költséggel, kis erőfeszítéssel, és ha egy-egy ilyen buzgó diák tanársegédi beosztást kap, akkor lehet folytatni.

Már nagyon sokszor gondoltam, hogy belerakok tárgyi tévedéseket, kitalált definíciókat a honlapjaink szövegébe. Csak az a baj, hogy tárgyi tévedést kitalálni nem olyan könnyű...