Tamás vissza is írt neki, hogy örül és köszöni, és küldött egy pps-t a fotóival, hogy mégis meg tudjuk nézni.
...és akkor jött a döbbenet... Ugye ismerős az alábbi fotó egy többszörösen körbeküldött preziből?
Mi is megkaptuk, legutóbb Őrület címmel. Csakhogy abból hiányzott az, hogy ki volt a fotós, és hol lehet a képeket megvásárolni. Miután még egy ilyen fotósról tudunk, aki hasonló stílusban, Photoshop nélkül készíti a képeit, nagyon elámultunk, hogy belebotlottunk pont ezeknek a képeknek a készítőjébe.
Megkérdeztük, mi is volt a sztori. Tamás leírása alább:
Hát hiába, ez a kis magyar vírusmarketing. Annak, aki elindította, miért nem volt lényeges, hogy a fotós elérhetősége szerepeljen rajta?
A magyarnak egy a lényeg: MINDEN ingyen legyen. Ha viszont valamit tényleg ingyen kapna, az számára értéktelen, és nem foglalkozik vele. Ebbe a kategóriába tartozik például az ingyenes tanácsadás. Már vagy éve volt, hogy Lenkei doktor elmondta, már nem csinál ingyenes tanácsadásokat, mert az emberek bejelentkeztek hozzá, de nem jöttek el.
A másik pedig az, hogy nincs értéke annak, amit valaki megtanul. Vagy hogy filozófiai mélységekbe menjek: ha valaki nem tanulja meg értékeltetni azt, amit tud, SOHA nem fogják megbecsülni.
Mi most ezen az úton szeretnénk reklámot csinálni Balla Tamás fotós munkáinak (www.ballatamas.com), amikből apró pici sejtelmes képecskéket nyilván a jövőben is szerepeltetni fog az oldalán, de letölthető méretet azért inkább ne.:))) A halogatott reklámlehetőség meg jó lecke volt neki is, és szerintem más vállalkozóknak is, hogy
amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert a konkurenciád vagy más megteszi!
És a PikPok-féle kiegészítés:
Ha pedig már megtette, te lépj előre még 3 nagy lépést, és ne behozni próbáld, hanem elé lépni.
Ja, és mostmár értelmezhető is az alábbi kép címe (Az én csokim) és poénja: