Mária kérését teljesítve megírom, mibe futottunk bele immáron lassan 1 hónapja Liza és én a kórházban. A védőnő felkészített, hogy nyugodtan kérdezzek, ne nyugodjak bele semmibe, stb. Már akkor kicsit gyanús volt a dolog, na meg még a nyáron egy fél napot voltam kórházban, ahol a frissen szült szobatársak már pedzegették, hogy az éjszakás csecsemős nővér ezt mondja, a nappalos meg az ellenkezőjét.

A szülés utáni hajnalban már hozták Lizát, hogy szoptassam meg. Nem tudtam se felülni, se lefeküdni az ágyban, csak olyan érzéssel, mint aki épp most fekszik bele egy pár injekciós tűbe. A csecsemős nővér meg csak nézett rám, hogy mit szenvedek itt, miközben a gyereket etetni kéne. (Édesdeden aludt.) Aztán a jelenet többször is ismétlődött, jöttek, mondták, hogy "anyuka, szoptasson!", majd vagy elmentek, vagy az üvöltő gyereket megpróbálták velem együtt mellre tenni. A dolog úgy ment, hogy az egyik kezükkel a mellemet préselték össze, mintha satuba raktam volna, a másik kezükkel Liza nyakát kapták el, és szó szerint beleverték a fejét a mellbe. Mint a kismacskának szokták a kakiba, amikor a szőnyegen végzi el. Az esetek nagy részében ez az erőszak nem vezetett sok eredményre, de a kifáradástól Liza elaludt.

Mikor ez ment már egy ideje, jött az egyik csecsemős nővér, hogy miért üvölt a gyerek, majd barátságosan hozzátette: "anyuka, nem nyugtatgatni kell a gyereket, hanem etetni". Hát mondom klassz, de akkor mutassa meg, hogyan. Megint jött a nyakszorítós mutatvány, és amikor nem sikerült, a szerencsétlen síró gyereket nyakánál fogva elkezdte nézegetni, hogy miért nem megy neki a dolog. Közölte, hogy Liza felcsapja a nyelvét a szájpadlására, ezért nem tud szopni. Akkor jött a "bedugjuk az ujjunkat a gyerek szájába és szorítjuk le a nyelvét" c. mutatvány. Próbált már valaki mellbimbót erőltetni egy újszülött szájába úgy, hogy kisakkozza, üvöltés közben épp hol a nyelve? Érdekes mindenesetre. Aznap délután Lackóval kerek egy órát kínlódtunk, nem sokra jutottunk. Este bementem a csecsemős nővérekhez, hogy segítsenek, mert én egyedül ezt nem tudom megoldani. Akkor megint fej beleverése a mellbe, de akkor szerencsére Liza jól elkapta, és szopott. Mire a nővér közölte, hogy nincs itt semmi nyelvfelcsapás, micsoda hülyeség ez, ez a gyerek gyönyörűen szopik. Kérdezgettem tőle, hogy honnan tudom, hogy tényleg szopik, mennyit szopik, stb. Mire a válasz annyi volt, hogy "hát azt lehet érezni". Hát ja. Biztos.

Ott és akkor megitatták Lizát egy pohárból vízzel. És ott és akkor tudtam meg, hogy az első napokban, amikor csak a nagyon édes, nagyon zsíros előtej jön, akkor nem árt itatni a babát, mert szomjas lehet. Csak a sterilizált poharat meg a vizet felejtették el odaadni, meg elmondani, hogy itassam, mert ők nem itatják.

Utolsó este annyira ki voltam merülve, hogy az nem igaz, de a rendszer az volt, hogy éjszakára kiadják a gyerekeket az anyjukhoz, így nem tudtam mi lesz. Éjfél körül hoztak egy másik kismamát, aki szülés előtt állt, várta a fájásokat. Gondoltam, neki sem lenne jó, ha Liza ott sírna egész éjjel, meg én is a végtelenségig ki voltam fáradva, átsétáltam a csecsemős nővérekhez, hogy én most áthoznám Lizát. Mire a válasz: "A maga gyereke! Az a másik kismama meg várja a fájásait!" Nem tehettem mást, visszakullogtam, majd hajnalban 3 és 4 között kerek egy órán keresztül hallgattam Liza sírását, mert annyira fájt a hasa. Simogattam, masszíroztam, tornásztattam, de semmi sem használt. 1 óra üvöltés után bejött az egyik csecsemős nővér, hogy akkor elviszi. Felvette az alkarjára, mire Liza azonnal elhallgatott - a nő meg közölte, hogy igen, a hasa fáj, ezért nyugszik meg ebben a tartásban. B+

Egyetlen szót nem ejtettek arról, hogy mellmasszírozás, tejtermelés beindulása, kézi fejés, stb. Alig vártam, hogy Lackó végre hazahozzon, és itthon, ha fáj a pocak, ketten megoldjuk. Mikor eljöttünk, aláírattak velem egy papírt, hogy "Gyermekemet éppen, egészségesen átvettem." Hát, éppen.

A történet itthoni folytatása az volt, hogy december 25-től 4 napon keresztül reggeltől estig masszíroztam, ugyanis amiatt, hogy a mell nem volt rendesen kiszívva, tejcsomók lettek benne. Ha csak egyetlen csecsemős nővér is megnézte volna a mellemet még a szülés utáni napon (ugyanis Liza közvetlenül születése után, kb. 1 órásan csodálatosan szopott), és SZÓL, hogy "anyuka, masszírozzon, mert csomók fognak kialakulni", akkor megtettem volna. És nem 5 nap után állok neki, amikor már eléggé fájt...

További részleteket most nem adnék, de annyi biztos, hogy a mi kettőnk történetében sem az első napok, sem a szoptatás mint olyan messze nem az az idilli kép, amilyennek az ember elképzeli. Mondtam is Lackónak, hogy nem is értem, miért nem látunk a művészettörténetben olyan festményeket, amelyek hasonló jelenetet ábrázolnak, mint a Laokón-csoport, csak épp az a címük, hogy "Mária megpróbálja mellre tenni a kisded Jézust" vagy "Erzsébet megmutatja Máriának, hogyan kapassa be az egész bimbóudvart". Lackó ehhez annyit tett hozzá, hogy "De olyan műalkotásról sem tudunk, hogy "József, az ács, tápszert kever fűrészporból"!" Hát tényleg nem.