Köszi Pikpok, a grafikusok nevében. Látszik, hogy gőzöd nincs, hogy hogyan készül egy kiadvány, csak „agy nélkül” vagdalkozol.

Az újságot nem én csinálom, de elmesélem, hogy eddig miket tapasztaltam:
A grafikusnak nem az a dolga, hogy a fotóról lemásolja az adatokat. A grafikus kap egy képet és kap hozzá szöveget. Munka közben meg a kiadványszerkesztő program nem mutatja a képet, hanem csak egy pacát a kép helyén. Már ha van kép. És az ember feje fölött áll a főnöke és hárompercenként beszól, hogy gyorsan, mert már a nyomdában kéne lennie. Az „ehhez mikor kapok képet?” kérdésre viszont a válasz: „nem tudom”.

Aki viszont az akciós újságot „ellenőrizgeti” (korrektornak hívják az ilyet), annak konkrétan az a dolga, hogy kiszűrje az ilyen (és minden más) jellegű hibát és ne engedje tovább. Ő nem teheti meg, hogy sokadszori átnézésre „elnézze” az anyagot, hiszen az alkotó folyamat során a grafikus jót akar készíteni, ezért nem feltétlen veszi észre a hibákat, és annyiszor látja az anyagot, hogy bizony simán megszokja és átsiklik felette. Arról nem beszélve, hogy javítás közben jön az okoska account és belekotkodál, amitől a grafikus úgy emlékszik, hogy javított, közben meg mégsem.

Ezért fontos része a folyamatnak az ellenőrzés. Mind a korrektor, mind a termékfelelős, mind pedig az ügyfél részéről.

oi dex, aki az akciós újságot csinálja /tördeli, szerkeszti, nyomdailag leadja/ az egy dtp operátor... de te vótál-e már grafikus?

svéd, dexter 2 dologra tért ki az előbb.

1 - a grafikus ha sokat dolgozik egy anyaggal, akkor bizonyos részeken már átugrik az agya. Pl. ha te azt látod kiírva, h STOF, akkor könnyen elnézheted STOP-nak, mert már annyiszor láttad.

2 - a grafikusnak nem dolga a szöveg ellenőrizgetése. Ezt még egy zöldfülű is tudja.

@svéd: inkább account.

@svéd: Ha nagy leszek, biztos lehetek még grafikus. Most még csak tipográfus vagyok igaziból.

@Dexter68: á, igen a térképészet...

@haifisch: huhh... ne tudd meg, hányan gondolják ezt komolyan.

@Dexter68: :)

Szép szakmád lesz! MOME?

Már van. 2000-ben végeztem tipográfusként. :o)

kar hogy az ilyen hibakhoz vajmi keves koze van egy grafikusnak. mint ahogy neked sem a dtphez. brains...

Na akkor először is néhány tisztázás a részemről - elsősorban azzal a céllal, hogy Dextert kiengeszteljem, mert látom, jól megtiportam a lelkét.:)))) Pedig ez nem volt célom, de Dexter, te is beláthatod, hogy a te szakmádbeliek sincsenek mindig a topon. (És akkor a magukat marketingesnek nevezőkről ne beszéljünk, nem ennek a posztnak a témája.)

Kezdjük azzal, hogy mit értek én grafikus alatt. Grafikus = grafikai munkával megbízott ember, legyen az dtp operátor, tipográfus, a cég ügyvezetője vagy a portása. Mindenképpen az az ember, aki a megbízó számára átküldött jpg vagy pdf formátumú anyag minőségéért felelős.

Éveket töltöttem azzal, hogy teljesen evidens hibákat javítgattam grafikusok után. Olyan hibákat kellett javítanom, amit én jól küldtem át. Az egyik munkahelyemen 16 csomagolástervet csináltattam meg egy év alatt a számos hirdetés és egyéb nyomtatott anyag mellett. Tudom jól, miért mondom, hogy agyatlanul dolgoztak. Abban, hogy nem hiányzik a multis marketinges élet, döntő része van annak is, hogy nem kell layout-okat, proofokat, iriseket és egyebeket ellenőrizgetnem. Egész pályafutásom során egyetlen egy olyan grafikussal dolgoztam együtt, aki amellett, hogy design-ban mindig eltalálta a szám ízét, PONTOSAN dolgozott, szinte tényleg csak elütések voltak az anyagaiban. Ő egy lány volt, és ez szerintem lényeges! (Tudom, hogy ez most újonnan kiveri a biztosítékot, de nem baj.) A nők általában jobban tűrik a monotóniát, és aprólékosabbak. Talán ennek is része volt abban, hogy az ő munkájával voltam a legelégedettebb. A grafikus cég ügyvezetője ezt tudta, és amikor tőlem ment a megbízás, egyből ennek a lánynak adta a munkát.
Találkoztam ellenben olyan grafikussal, akinek minden munkáját háromszor kellett ellenőrizni, és ami már egyszer jó volt, azt újra elrontotta, és ott bizony milliókba került a csomagolás, ha végül mégis hiba maradt benne... A pasi annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt.
Dolgoztam külföldi grafikussal is, sőt, csináltattam olyan csomagolástervet is Magyarországon, amin 16 nyelvű termékleírás volt, olyan nyelveken kellett munkát ellenőriznem, amilyen nyelven nem is beszéltem.
Szóval mielőtt valaki elkezdi azt taglalni, hogy én milyen jogon mondok grafikusokról ezt vagy azt, előbb beszélgessünk egy kicsit a szakmai gyakorlatomról.

A poszt azonban nem erről szólt. A poszt arról szólt, hogy egyrészt baromság a szlogenezés szerintem, másrészt arról, hogy itt nyilván sokaknak nem tűnt fel, hogy a legfontosabbnak ítélt sor grafikailag megláthatatlan.

Úgyhogy remélem, kedves Dexter, hogy te is olyan munkákat adsz ki a kezed közül, mint az a lány tette, és ha pedig igen, akkor semmi alapod nincs megsértődni, és punktum.:))) Hm?:)))

@zsoltikám: már annyiszor megkértelek, hogy légyszíves ne gyere ide és ne kommentelj. De mindig jössz, és gyötröd magadat azzal, hogy ilyen agy nélküli blogot olvasol, mint a Marketing Izék. De tudod mit? Most az egyszer írd még le, hogy ez a PikPok hülye, nagyképű, agyatlan, ostoba (további jelzők választhatók, kivéve az erkölcseimre vonatkozóakat, mert azokat a férjem meg fogja torolni), és akkor utána tényleg vedd ki a linket a Kedvencekből. Megbeszéltük?

@PikPok: nincs a kedvencekbe csak mindig sikerul valami oriasi baromsagot osszeirnod amire nem birom megallni hogy ne szoljak hozza. sajnos ez van, a lehetoseged es jogod a torleshez tovabbra is megvan. elj vele ha ez zavar.

@zsoltikam: "Kedvencekben", n-nel a végén, you know... In Hungarian this is the right way. Agyak, vagy hogy is írtad te...

Nem törlöm, amit írsz, mert esettanulmánynak kiváló. Mint ahogy az állatkertben a viziló. Nagy is, vaskos a lába, óriási a szája, ilyen állat pedig nincs is. Oszt mégis van.

Pusztán logikailag nézve a dolgot:
1. legalább 1 éve, hogy te először itt felbukkantál és megkértelek, hogy ha ennyire baromságnak tartod, amit leírok, akkor ne gyere ide többet. Ha nincs a Kedvencekben (mondom -ben, you know), akkor fejből pötyögöd be, vagy előzményekből, tehát elég rendszeresen rongálod az idegrendszeredet a baromságaimmal. Miért is?

2. nincs önuralmad, ezt kezelni kéne. Mert, you know, én ezzel úgy vagyok, hogy ha a blogon vagy fórumon őrületes baromságokat írnak, és mondjuk nem rólam személy szerint, akkor én becsukom azt az ablakot, és soha többé nem megyek vissza arra a weboldalra. Sőt, ha valakinek egy blogon megígérem, hogy én oda nem megyek többé vissza, akkor tényleg nem is megyek.

3. tényleg szépen kértelek legutóbb is, hogy NE gyere ide. Don't come back, ha így érthetőbb. Se kedvencekből, se direktben, se véletlenül, sehogy. Baromságokat írok, hol kisebbeket, hol nagyobbakat, és ha épp nem munkanélküliként ülsz otthon, vagy teszel úgy a számítógép monitora előtt a munkahelyeden, mintha veszettül dolgoznál, akkor minden perc, amit itt töltesz elpocsékolt pillanat az értékes életedből. Úgyhogy az égre kérlek, ne tedd többé! Annyi blog van még, marketinges is, menjél oda, és olvasgass ott. Ha ez még mindig nem tölti ki a munkaidődet, akkor vállalj fusimelót számla nélkül, vagy indíts még két-három blogot, esetleg Twitterezzél, vagy olvasgasd a napiszar.com-ot. (Még ezernyi ötletem van ám. Végső esetben papír alapú könyvet is olvashatsz, you know, a bookstore-ban árulják őket.)

@PikPok: „Úgyhogy remélem, kedves Dexter, hogy te is olyan munkákat adsz ki a kezed közül, mint az a lány tette, és ha pedig igen, akkor semmi alapod nincs megsértődni, és punktum.:))) Hm?:)))”
Ha nem így lenne, nem lenne annyi visszatérő és elégedett ügyfelem és éhenhalnék... de próbáld ki egyszer, nem praktizálok messze Lőrinctől :o)))

@PikPok: Kicsordult a könnyem, te nem vagy százas PikPok, vagyis lehet, hogy túl százas vagy! Ha érted mire gondolok. Ilyen szépen elküldeni valakit a fenébe: ez művészet... A get the fuck off Mozart-ja vagy a szememben :):)you know :):))wáháháh

raoworld.files.wordpress.com/2009/01/double-facepalm.jpg

@Dexter68: dobj egy mailt az info kukac sikermarketing pont hu címre, és akkor egyeztetünk.:))
Egyébként valóban itt van az eb sírhantja, hogy ha egy - nevezzük grafikusnak - odafigyel, és mondjuk átolvasás nélkül nem küldi át az ügyfélnek a melót, akkor az ügyfél elégedett lesz.
Visszatérve egyébként még az első kommentedre: hogy hányan vesznek részt a folyamatban, az attól függ, hogy mekkorák a cégek. Nekem például soha az életben nem volt akkora szerencsém, hogy rajtam kívül még valaki más is átnézte volna azokat az anyagokat, amiket én hagytam jóvá a nyomda előtt. Korrektor pedig csak rózsaszínű leányálmaimban volt, olyat élőben nem is láttam, pedig nem annyira kicsi multiknál dolgoztam, és a nyomdák se krumplinyomda technológiával dolgoztak.
Meg aztán a népmese következő lépcsője az, hogy én soha nem hagytam az utolsó percre sem az elfogadást, sem a nyomdát. Ez alól csak akkor volt kivétel, amikor kötelező jelleggel az adott munkát valamelyik nemzetközi reklámügynökséggel kellett csináltatni, na akkor tényleg úgy mentek a dolgok, hogy az utolsó utáni percben szaladtak, előtte meg egy hétig én küldözgettem a maileket, hogy szeretnék már jóváhagyni, mert ki fogunk futni az időből.
Na mindegy, ez a dolog nem egy misét vagy egy posztot ér meg, de egy külön könyvet is. You know, amit könyvesboltban árulnak...

@PikPok: Mél ment :o)