Pár hónapja írtam, hogy van nekünk egy ötletfüzetünk, amibe mindig beleírjuk az üzleti ötleteinket, és szép sorban végig is visszük őket. Jelentem, az életképes ötleteinket mind megvalósítottuk, jöhetnek a következők.
Hogyan születnek a mi ötleteink?
Minden esetben úgy, hogy vigyázó szemünket nyugatra vetjük, részben a neten keresztül, részben szakkönyvek segítségével. Olvasok mondjuk egy üzlettel foglalkozó könyvet, és közben támad egy kósza gondolatom, hogy ez a dolog helyi viszonylatban pl. így és így tudna kinézni. Akkor megvitatjuk az üzlettársammal (aki civilben a férjem), aztán rágjuk még egy darabig, végül egy-két olyan barátunk elé tárjuk az ügyet, akik aztán újabb adalékokkal gazdagítják a tervet. Végül fejben legalább kitűzünk egy határidőt a magunk számára, ami mondjuk csúszhat 2-3 hónapot, de többet nem.
Figyeljük-e a konkurenciát?
Hát most nagyon hidegrázós dolgot fogok mondani, de nem. Vagy legalábbis nem tartjuk az ujjunkat túlságosan a KKV online marketing piac ütőerén. Ennek sok oka van, és a tényekhez az is hozzátartozik, hogy bő 3 évvel ezelőtt iszonyat időt töltöttünk el 1, azaz egy konkurensünk elemzésével. (Na jó, talán kettőével.) Ettől függetlenül persze néha az emberben lecsapódik az, hogy mi is van a piacon, ki merre kereskedik, ki mivel rukkol elő.
Meg hát aztán persze az is egy jó kérdés, hogy számomra ki a konkurencia. A marketing olyan, mint a gyereknevelés és a foci: mindenki ért hozzá. Tisztelet a kivételnek, de számos olyan marketing szakértő ténykedik ma a piacon, akire igaz lehet a Fábry-féle klasszikus: "Angolórát adok-veszek." De itt stílszerűen: "Marketing tanácsot adok-veszek." Az ilyen kategóriát felesleges figyelni, mert igazából csak egy begyakorolt séma szerint működik náluk a történet, ha az kifut, nincs más ötletük.
A minap beszélgettem valakivel, aki honlapot szeretne abból a célból, hogy döglődő forgalmába életet leheljen. Kérdeztem, mikor tudunk leülni és átbeszélni, hogy mégis hogyan kezdjen neki. Az volt a válasz, hogy "Nem tudom, mikor lesz időm átnézni a versenytársak honlapjait." Mondtam neki, hogy ne ezzel foglalkozzon, mert a dolog lényege nem az, hogy ha a versenytársam felpakolja a hitvallását és egyéb ökörségeit a honlapjára, akkor nekem is az kell. A lényeg az, hogy MÁS legyek, mint a versenytársam.
A képlet tehát egyszerű: ha TUDOM, hogy én mást csinálok, mint a versenytársam, akkor nem arra kell koncentrálnom, hogy örökké őt lessem, hanem arra, hogy meglepetést okozzak neki azzal, hogy ismét lépek egyet erre, ugrok arra, szóval hogy soha ne tudja kiszámítani, hogy melyik fronton fogok építkezni.
Mi már tudjuk, mi lesz a következő lépésünk.
És te tudod?
