Kezdem ott, hogy eszem ágába nem jutott volna a tvitter előtt ülni, ha a tévék normálisan nyomják a választási műsorokat. Rákészültünk földimogyoróval és a héjnak való edénnyel, de nem történt semmi, sőt, úgy nézett ki, nem is fog. De a tvitteren meg úgy tűnt, jön az info, úgyhogy rátapadtam. És nem tettem rosszul, igen jókat szórakoztam a nép (és a tollforgatók) hangján.
A csiripek
Kedvenceim voltak:
Annyira idegesek a fotóriporterek, hogy folyton elsülnek a fényképezőgépek. Most például egy tál kolbász váltott ki össztűzet. #voks10
A kolbászok maradékát már egy tacskó eszi a büféasztalnál, pakolják a kávégépet. Mindenki lelép az Instantba. #voks10
nemtudok nemgondolni pandacsöki boborjanra mikor schiffer andras beszel #voks10 twitter.com/bonivagyok
Mesterházy olyan unalmasan intonál, hogy puszta hanggal elaltatna egy csirkét is. A riporterek alig bírják jobban a szárnyasoknál. #voks10 twitter.com/szily
A pálmát ez viszi (az OVB tétovázásának idejéből):
most kellene beküldeni néhány keményen bepipázott láncfűrészes-fejszés vérgőzös törpét az ovbhez böllérkedni kicsit... #voks10 twitter.com/katatondzsentri
Sok képet is linkeltek, a legjobban ez tetszett:
Forrás:
A jó névválasztás...
És akkor itt kell elmagyarázzam az én egyik csiripemet. Sifi (Schiffer András) 4 évig osztálytársam volt gimnáziumban. Mondhatnám úgy is, hogy "Dániel Zoltánt ürgebőr varrás közben ismertem meg". Szóval, hogy stílszerű maradjak ("Pelikán elvtárs, egyszer kérni fogunk magától valamit"), én is elgondolkodhatok, hogy most kérjek-e valamit azért a nem kevés angol és orosz házifeladatért cserébe, amit Sifi nem írt meg otthon, és tőlem kérte el - nem kis pánikban - óra előtt 5 perccel.
Egy valami biztos: az LMP névválasztása jól sikerült. Hogy valóban más lesz-e a politika, az egy kérdés lesz, mindenesetre elgondolkoztató, hogy mit keresett az USA nagykövete az LMP gyűlésén. Mert hogy a tacskó mit keresett ott, azt tudjuk - ő ette meg a kolbász maradékát.
A közösségi média és az adatvédelem
Látom, sokan üdvözölték a közösségi média nagy sikerét, leomlottak a falak, kiszabadult a szabad média szelleme a palackból, és a többi, és a többi. Azt az egyet senki nem kérdezte meg, hogy a választási eredményeket először közlő Mandiner blog kitől tudta meg a számokat. Kinek a kije ült a választási központ összesítő számítógépe előtt, aki kiadta az adatokat?
És ezek után kinek jut eszébe bármilyen adatvédelmi, adatgyűjtési és egyéb kérdésről elmélkedni, ha így ki tudtak folyni az adatok?
Persze nyilvánvaló, hogy miután ezek kimentek, már lehetett a közösségi médiát éltetni, de lássuk be, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs valaki, akiből folyamatosan szivárog. (Na pont így szoktak kimenni az üzleti titok is...)
Hát, ennyi jutott így hirtelen az eszembe.
Talán egy dakota közmondással zárnám a posztot: "A hazug indián lépte gyors. Ha okos, egészen Ciprusig szalad. Ahol a kincse, ott legyen a teste is."
