Szerintem nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy fél Egyiptom lázban ég. De hogy lázban ég, az csak egy dolog. Gyakorlatilag semmi sem működik, lassan minden élelmiszerből kifogynak az egyiptomi nagyáruházak, a rendőrség szélnek szaladt, egyszóval káosz a köbön.

Nézem a HírTV híradását a ferihegyi repülőtérről, hogy vajon a Luxorba induló charter utasaival mi lészen. Megtudjuk, hogy a Beck Reisen utazási iroda Jolánkája kiment a reptérre, de csak hogy átadja a jegyeket az utasoknak. Azoktól, akik elálltak az utazástól, semmilyen papírt nem volt hajlandó átvenni. Pedig az olvasni tudó utasok bizony lobogtatták neki a szerződést, amelynek x-edik pontja értelmében amennyiben a Külügyminisztérium nem ajánlott utazási célponttá nyilvánítja az adott országot/várost, az utas elállhat az utazástól, és a pénze visszajár neki.

Ez így egy sima utazási irodás botrány lenne, amiből van minden kéthavonta egy, oda se figyelnénk rá.

No de a riporter megkérdezett egy idős úriembert, hogy ő vajon hallotta-e, mi a helyzet Egyiptomban, mert hogy ő szemmel láthatólag utazni akart. A papa elmondta, hogy igen, tudja, de "Reménykedünk. Megyünk nyaralni meg hajókázni a Níluson. Ennyi ember csak nem téved, vagyunk itt vagy 100-an."

Hát én erre kész voltam. Én elhiszem, hogy szegény valószínűleg soha életében nem járt a megyeházánál messzebb, most meg köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig Bear Grylls kalandjait is túlszárnyalva ő bizony túl fogja élni az egyiptomi nyaralást, de ha majd azt hallom, hogy a Külügyminisztérium az adófizetők pénzén menekíti haza őket a Nílusról, akkor igencsak bosszús leszek.

A történet itt véget is érne, szegény papát erősen sajnálnánk, és nagyon kíváncsiak lennénk, hogy vajon hány szelet kenyeret sikerül magához vennie az X nap alatt (mert hogy ha a bennszülötteknek nincs kaja, akkor a túrista lesz az utolsó, akit a derék egyiptomiak etetni akarnak...), illetve hány napos várakozás után sikerül felülnie a hazafelé tartó röpcsire. Azt már ne is említsük, hogy ha esetleg úgy járna, mint egy 18 fős túristacsoport, akit az idegenvezetőjük egyszerűen otthagyott a nílusi hajóúton, akkor a kézzel-lábbal, ordítva mutogatáson kívül máshogy nem nagyon tudna kommunikálni. 

De a történet mégiscsak folytatódik, méghozzá izgalmasabban, mint gondoltam. Forrásom ellenőrzésére beírtam a Google-ba, hogy "beck reisen" és csodát láttam:

Bálnamama írta még júliusban: balnamama.blog.blikk.hu/archives/2010/07/21/BECK_REISEN_-_Ingyen_nlusi_hajt/

És egy fórum a Nők Lapja Caféról: www.nlcafe.hu/forum/

Nem nehéz a fentiekből deriválni, hogy szegény papát úgy átverték, mint még életében soha. Beck - az Ön partnere az élethez. www.beckreisen.hu/images/stories/pdf/egyipt.pdf

Kérem, ha valaki látta a HírTV-ben a riportot, és felismerte a papát, adjon már hírt nekem róla. Nem venném a lelkemre, ha történne vele valami. Épp elég egy olyan teherrel élni, hogy úgy sacc per kábé 18-19 éve nem tudom, hogy az a néni, aki az egy napos velencei utunkon este 7-ig sem ért vissza a parkolóba, és a busz otthagyta őt Velencében, az vajon hazakeveredett-e.