A fenti mondatot több ember szájából hallottam már elhangozni. Legelsősorban olyan ex-főnökeim szájából, akik általában valami egészen nagy ostobaságot találtak ki, amit viszont nem tudtak kreatívan továbbfejleszteni, másodsorban pedig multis környezetből kisvállalkozóvá avanzsált ex-ügyféltől, aki szerencsére az együttműködés egészen korai fázisában mondta el ezt a mondatot, így korán megállapíthattuk, hogy nem egymásnak teremtett bennünket az élet.
Honnan származik az igazi kreativitás?
Az igazi kreativitás ott kezdődik, amikor egy üzleti ötletet képesek vagyunk végiggondolni annak összes buktatójával együtt, megtalálva a buktatók kikerülésének módját, és az ötletet meg is valósítjuk úgy, hogy az az általunk megálmodott fogyasztókat ráveszi arra, hogy fizessenek nekünk.
Én ezt nevezem kreativitásnak.
Az idézőjeles "kreativitás" legveszélyesebb megnyilvánulása az, amit egyes reklámügynökségek elkövetnek és amit a multis környezetből érkező vállalkozók igényelnek. Ez ugyanis mindig öncélú, valahol mindig homokszem kerül a gépezetbe, ami egyébként egészen egyszerűen kivédhető lenne, ha a "kreatív" és az ügyfél közösen láttak volna már legalább egy élő fogyasztót (megrendelőt, vevőt).
Amit ilyenkor a hozzánk forduló elvár, az sokkal inkább pszichológiai tanulmány, mint üzleti esettanulmány. Mert ha önmagával szemben eléggé önkritikus és őszinte lenne, akkor a következőket mondaná:
Kitaláltam valamit. Soha életemben még egy percet nem dolgoztam végrehajtóként, így azt sem tudom, hogy a zseniális ötletemet hogyan is lehetne lehozni a földre és kézzelfoghatóvá tenni. De most találtam egy céget, akiknek fizetek, és azt multis körökben úgy szokták, hogy ha fizetünk, akkor követelünk. Így most követelem rajtuk, hogy lelkesedjenek az ötletemért, és minden hiányosságot javítgassanak ki - én persze fenntartom magam a vétójogot, hiszen mégiscsak én akarok kelet-európai sikertörténetet kovácsolni az ötletből. ... Ja, és hát annyit azért nem tudok fizetni, mint egy multi, mert hát én azért mégiscsak egy magyar kisvállalkozó vagyok!
A kreativitást egyébként nagyon könnyű ösztönözni: oda kell figyelni arra, amit a hozzáértők mondanak. Oda kell figyelni a buktatókra.
A kreativitást 2 másodperc alatt meg lehet ölni. A varázsszó: "én vagyok a megrendelő, ezt akarom, ez legyen!"
A helyzet az, hogy az ilyen ügyfelekkel nekünk nem szokott működni a történet. Nekünk mindig azzal könnyű dolgozni, aki ránk bízza azokat a dolgokat, amikhez mi értünk jobban, és akkor - láss csodát - olyan megoldások szoktak születni, ami az ügyfélnek is teljes megelégedésére szolgál.
Én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon az ilyen emberek a gázkészülék szerelőnek és az autószerelőnek is oda szokták-e vágni a bűvös mondatot: "Több lelkesedést és kreativitást várok el!"? Vagy az ő esetükben elég, ha a gázkonvektor úgy van megszerelve, hogy melegítsen és ne robbanjon fel?
