Itt a lakásfelújítási szezon, a népek festenek, tapettáznak. Mi is belekerültünk a szórásba. A "Támogassuk a magyar kisvállalkozásokat!" jeligére nem multi barkácsáruházban, hanem egy magyar kiskereskedőnél vettük meg a tapétát és az egyéb hozzávalókat.

Történt pedig, hogy az eladó kiscsaj elszámolta magát, és 15.000 Ft-tal többet akart visszaadni. Az én édes jó anyám pedig ezt szóvátette ("Én csak így tudok nyugodtan aludni!"), és visszaadta a túl sok pénzt. A kiscsaj nem nagyon hálálkodott, elrakta a pénzt, oszt jónapot.

Az én uram az ajtóból még visszaszólt, mint Columbo: "Ha megmarad egy bontatlan tekercs, azt vissza tetszenek venni?"

Mire a válasz: "Igen, de csak le lehet vásárolni."

Mert a szabál az szabál. Fölösleges "meghálálni" a kedves vevő tisztességét mondjuk egy olyan gesztussal, hogy "Persze, tessék csak visszahozni, amiért ilyen kedvesek voltak, és szóltak, visszafizetjük az árát." Most levásárolhatjuk. Egy tekercs fel nem használt tapétáért vehetünk egy másik tekercs tapétát vagy tapétaragasztót is a tapétázás szép záróaktusaként...

Hiába telt el 20 év a rendszerváltás óta, az eladók mindent akarnak, csak eladni nem. Tömegével mennek csődbe, és csodálkoznak, hogy miért. Hát kérem azért, mert lepkehálóval kell fogdosni az olyan boltosokat, akik ezt szeretik is csinálni, és tényleg el is akarnak adni. Szerencsére mutatóban van még pár ilyen, majd megmutatjuk a gyereknek, mint az Állatkertben a síkvidéki gorillát...